Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

Az első fokú bíróság által megállapított — perorvoslattal meg sem támadott — tényállás mentes a törvényben írt hiányosságoktól, s ezért azt a Legfelsőbb Bíróság ítélkezése alapjául elfogadta. Az irányadó tényállás alapján az első fokú bíróság helyesen vont következtetést a vádlott bűnösségére is. Tévedett azonban a cselekmény minősítésénél, nevezetesen, amikor a vádlott magatartását kizárólag a Btk 187. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés c) pontja szerint minősülő halálos tömegszerencsétlenséget eredményező közúti baleset gondatlan okozása vétségeként értékelte. A Btk XIII. fejezetében foglalt közlekedési bűncselekményeknek általános jogi tárgya a közlekedés egészének biztonsága, függetlenül az egyes közlekedési ágazatok egyedi jellemzőitől. Ezen belül vannak konkrét közlekedési ágazatoknak megfelelően speciális — a jogi védelem körében is kifejezésre jutó — érdekkörök és ezek között számottevő súlybeli eltérés jelentkezhet. Világosan kitűnik ez abból a törvényi rendelkezésből, hogy míg az egyes közlekedési ágazatoknál (vasúti, légi, vízi) a büntetőjogi felelősséget a jogsértő (ezen belül foglalkozási szabályt szegő) magatartás eredményezte veszélyhelyzet távolabbi — absztrakt — lehetősége is megalapozott, addig a közúti közlekedés szabályainak megszegése útján létrejött és büntetőjogilag pönalizált eredmény alsó határa — a gondatlan cselekményeknél — a közvetlen veszélyhelyzetből fakadó súlyos testi sértés. Az egyes közlekedési ágazatok biztonságához fűződő érdekek tehát — az azokat hordozó társadalmi viszonyoknak megfelelően — bizonyos fokig szétválnak, és a védett jogi tárgy szempontjából megközelítve súly szerint is különböznek egymástól. A Btk 12. §-ának (1) bekezdésében rögzített fogalommeghatározás értelmében bűnhalmazat az, ha az elkövető a) egy vagy több cselekményével több bűncselekményt valósít meg; b) és azokat egy eljárásban bírálják el. A miniszteri indokolásból kitűnően a bűnhalmazat bűncselekmény-többség, amely magában foglalja egyrészt azt az esetet, amikor az elkövető egyetlen tevékenysége, másfelől amikor több egymástól elkülönülő cselekménye valósítja meg több bűncselekmény törvényi tényállását, vagyis az alaki vagy az anyagi bűnhalmazatot. Jelen esetben az igényelt vizsgálatot, hogy a vádlotti magatartás, amely a közúti közlekedés szabályainak sérelmén keresztül — a közúti közlekedés biztonságához fűződő társadalmi érdeket sértve — számos személy halálát eredményező tömegbalesetet idézett elő, de ugyanakkor egy másik közlekedési ágazat — a vasút — biztonságát is súlyosan, sőt tényleges káros eredményt is okozva veszélyeztette, természetes egységet alkot-e, avagy alaki — mégpedig nem látszólagos, hanem valódi — halmazatot. Abból a jogalkotói felismerésből, hogy a közlekedési bűncselekmények körében szabályozott egyes közlekedési ágazatok által felölelt társadalmi viszonyok és érdekek különböznek és hogy e területek viszonylagos önállósága a társadalom védelmének reális igényeit tükrözi, következik az, hogy az egyes törvényi tényállások lényegében külön-külön és nem egy általános jellegű átfogó szabályozást kaptak. Ebből pedig okszerűen következik, hogy az ilyen eltérő érdeksérelem esetén nem látszólagos, hanem valóságos alaki halmazatról van szó. A Btk 184. §-ának (1) bekezdésében írt rendelkezés szerint bűntettet követ el, aki közlekedési útvonal, jármű, üzemi berendezés vagy ezek tarto37