Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

rendelését szabja meg. E rendelkezés azonban csak a törvény előzetes mentesítésre vonatkozó egyéb előírásaival összhangban alkalmazható helyesen. Az ellenkező álláspont ugyanis azt eredményezné, hogy a mentesítés megadására széles körben, szinte minden olyan esetben sor kerülne, amikor a büntetést katonai büntetésvégrehajtási intézetben foganatosítják, s ezáltal a büntetésüket katonai büntetésvégrehajtási intézetben letöltött elítéltek a többi elítélthez képest indokolatlan előnyben részesülnének. Ezért az előzetes bírósági mentesítés megadásánál akkor is vizsgálandó, hogy az elítélt a mentesítésre érdemes-e [Btk 104. § (1) bekezdés], ha a büntetését katonai büntetésvégrehajtási intézetben fogja letölteni. Az érdemesség eldöntésénél jelentősége van: az elkövetett bűncselekmény jellegének, súlyának, a büntetés mértékének, de nem hagyható figyelmen kívül az elítélt személyisége, életvitele, a szolgálatban és azt megelőzően tanúsított magatartása sem. A bűncselekmény jellegét elsősorban abból a szempontból kell figyelembe venni, hogy a magatartás katonai bűncselekmény-e avagy sem. A katonai bűncselekményeket elkövető — közülük is elsősorban a katonai vétséget megvalósító — sorkatonák javára a Btk 136. §-ának (1) bekezdése szélesebb körben alkalmazható. Általában kizárt azonban az előzetes bírósági mentesítés a súlyosabb megítélés alá eső szolgálati bűncselekményeket (mint pl. a szökés bűntette, a szolgálat alóli kibúvás bűntette, a szolgálat megtagadásának bűntette), továbbá a függelemsértések közül a zendülés bűntettét megvalósító elítéltek esetében. A köztörvényi bűncselekményt elkövető sorkatonáknak az előzetes bírósági mentesítésre érdemessége — az egyéb feltételek mellett is — általában csak akkor állapítható meg, ha a bűnös magatartás a katonai szolgálattal összefüggésben volt: ha azonban a köztörvényi bűncselekményt nem a szolgálati viszonnyal összefüggésben követték el, csak kivételesen mentesíthetők. Kihat az érdemességre a kiszabott büntetés mértéke is. Az olyan elítéltnél, akivel szemben hosszabb tartamú — a fegyelmező zászlóaljban kiszabható büntetés felső határát megközelítő — szabadságvesztést kellett alkalmazni, az esetek nagy többségében az említett egyéb körülmények kedvező alakulása sem teszi indokolttá a mentesítést. Jelentősége van továbbá az elkövető személyéhez kapcsolódó körülményeknek is. Így indokolt különbséget tenni aszerint, hogy az elítélt első ízben került-e bírói felelősségre vonásra avagy sem. Az ismételt bűnelkövetőket ugyanis nem indokolt előzetes bírósági mentesítésben részesíteni. A katonai szolgálatban tanúsított odaadó, fegyelmezett magatartás az érdemességet alátámasztó tény, ugyanígy a katonai szolgálatot megelőző pozitív életvitel is. Ezzel szemben a szolgálati rendet és fegyelmet ismételten sértő magatartás, amely fenyítést von maga után, az érdemesség ellen szól. Az eljáró katonai bíróságok csak e körülmények gondos mérlegelésével juthatnak arra a következtetésre, hogy a büntetésüket fegyelmező zászlóaljban letöltő elítéltek közül kik érdemesek az előzetes bírósági mentesítésre. II. A szabadságvesztés katonai fogdában történő végrehajtásának elrendelésére mind a sor-, mind a hivatásos, illetve továbbszolgáló állományú katonák esetén lehetőség van [Btk 127. § (1) bekezdés b) pont]. Mindkét 272