Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

talános rendelkezései — azoktól a kivételektől eltekintve, amelyeket a törvény eltérően szabályoz — az összbüntetés tekintetében is vonatkoznak a fiatalkorúakra. A Btk 120. §-ának (2) bekezdése rendelkezik az intézkedés és büntetés összbüntetésbe foglalásáról. Eszerint a javítóintézeti nevelés és szabadságvesztés találkozása esetén összbüntetésként a szabadságvesztést kell végrehajtani. Kétségtelen, hogy a Btk a javítóintézeti nevelésnek csupán a legrövidebb tartamát határozza meg [118. § (2) bek.], azt azonban, aki a tizenkilencedik életévét betöltötte — amennyiben a bíróság az időtartamot az oktatási év végéig nem hosszabbítja meg —, a javítóintézetből el kell bocsátani [118. § (4) bek.]. Ez utóbbi, határozott, mérlegeléstől független rendelkezésre tekintettel a javítóintézeti nevelés és szabadságvesztés találkozása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a javítóintézeti nevelésre ítélt a szabadságvesztés jogerős kiszabásakor kitöltötte-e a javítóintézeti nevelést, avagy szökésben vagy előzetes letartóztatásban volt. Ennek az álláspontnak a helyességét támasztják alá a következők is. Két büntetés találkozása esetén az összbüntetés célja, hogy kiküszöbölje azt a hátrányt, amelyet a két büntetés egyhuzamban való kiállása jelent. Javítóintézeti nevelés és szabadságvesztés összbüntetésbe foglalásának pedig a célja egyrészt, hogy kizárja azt: az elítélttel szemben egyidőben szabadságvesztést és javítóintézeti nevelést kimondó ítélet legyen hatályban, másrészt elejét vegye annak, hogy a szabadságvesztés mellett a javítóintézeti nevelés elenyésszen. Ez utóbbival kapcsolatban azonban kiemelendő, hogy a javítóintézeti nevelés és szabadságvesztés találkozása esetén összbüntetésként a szabadságvesztést kell végrehajtani, s annak tartamát a bíróság meghosszabbíthatja, de az eset körülményeihez képest a meghosszabbítást mellőzheti is. Amennyiben ugyanis a kiszabott szabadságvesztés önmagában is alkalmas a Btk 108. §-ában meghatározott cél elérésére: a büntetésbe a javítóintézeti nevelés beleolvad. Az 1961. évi V. törvény 91. §-ának (4) bekezdése értelmében azt a fiatalkorút, aki tizennyolcadik életévét a javítóintézetben töltötte be, a javítóintézetből el kell bocsátani. A Btk 2. §-ában és a Btk 4. §-ában foglalt rendelkezések egybevetéséből az állapítható meg, hogy az 1961. évi V. törvény hatályosulása idején javítóintézeti nevelésre ítélt fiatalkorú esetében nem a tizenkilencedik, hanem a tizennyolcadik életév az irányadó. Az összbüntetés alapjául szolgáló határozatok adataiból kitűnően az előzőekben ismertetett jogszabályi rendelkezések egybevetésével az összbüntetésbe foglalás vonatkozásában a régi törvény előírásai kedvezőbbek a terheltre. A terhelt a tizennyolcadik életévét 1980. március 31. napján töltötte be, tehát vele szemben a javítóintézeti nevelés eddig volt végrehajtható. A szabadságvesztés-büntetés kiszabása pedig ezt követően (1980. október 9.) történt. Tévedett ezért az első fokú bíróság, amikor a javítóintézeti nevelést, valamint a szabadságvesztést összbüntetésbe foglalta. Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az összbüntetésbe foglalást mellőzte. (Legj. Bír. Bf. II. 42/1981. sz.) (393/1981.) 8799. BK 63. sz.: Javítóintézeti nevelés és szabadságvesztés összbüntetésbe foglalásakor a javítóintézeti nevelés elrendelését megelőzően előzetes fogvatartásban töltött idő a szabadságvesztésbe nem számítható be. 259