Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

a) a fiatalkorút bűntett miatt két évi vagy ennél hosszabb tartamú sza­badságvesztésre ítélik, b) az egy évi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztésre ítélt fia­talkorú visszaeső vagy szándékos bűncselekmény elkövetését megelőzően szándékos bűncselekmény miatt javítóintézeti nevelésre ítélték. Az előbbi eseteken kívül a szabadságvesztést a fiatalkorúak fogházában kell végrehajtani [Btk 111. § (3) bek.]. A Btk 93. §-ának (4) bekezdése szerint; ha valamennyi bűncselekményt a legkorábban hozott ítélet jogerőre emelkedése előtt követték el, az össz­büntetés tartamát úgy kell meghatározni, mintha halmazati büntetést szab­nának ki. Az ítélkezési gyakorlat a quasi halmazatban álló cselekmények miatti el­ítélést egy elítélésnek és a quasi halmazati összbüntetést egyetlen bünte­tésnek tekinti. Ehhez képest ugyanez irányadó a fiatalkorúval szemben alkalmazott quasi halmazati összbüntetés végrehajtási fokozatának a meg­határozásánál is. Ennélfogva ilyenkor a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát az össz­büntetés tekintetében önállóan — az alapbüntetésekre nézve megállapított fokozatoktól függetlenül — kell meghatározni. Ha tehát a quasi halmazati összbüntetés mértéke a két évet, illetőleg — a Btk 111. §-a (2) bekezdé­sének b) pontja esetén — az egy évet eléri, az összbüntetést akkor is a fiatalkorúak börtönében kell végrehajtani, ha a bíróság valamennyi alap­büntetés tekintetében a fiatalkorúak fogházát állapította meg végrehajtási fokozatként. Az összbüntetés végrehajtási fokozatának ekként való megállapítása nem áll ellentétben a quasi halmazat jogintézményének a céljával. A Btk 93. §-a (4) bekezdésében foglalt rendelkezésnek ugyan a célja az, hogy az elítélt kedvezőbb helyzetbe kerüljön, mint az, aki a korábbi büntetést kiszabó ítélet jogerőre emelkedése után követett el újabb bűncselekményt. Ezt azonban a törvény azzal a rendelkezéssel biztosítja, hogy az összbüntetés tartamát úgy kell meghatározni, mintha halmazati büntetést szabnának ki. A végrehajtási fokozat tehát már csak következménye az egy büntetésnek tekintendő quasi halmazati büntetésnek. 2. A fiatalkorúval szemben kiszabott összbüntetés egyéb — quasi hal­mazaton kívüli — eseteiben viszont nincs törvényes lehetőség az összbün­tetésként alkalmazott szabadságvesztés végrehajtási fokozatának olyan megállapítására, hogy az az összbüntetés tartamához igazodjék. Ilyenkor a külön elítéltetésekből adódó szabadságvesztések összbüntetésbe foglalásá­ról van szó, amikor is már a Btk 94. §-a (1) bekezdésének első mondatában írt rendelkezés az irányadó. E szerint az összbüntetést abban a fokozatban kell végrehajtani, amelyik a legszigorúbb az alapügyben kiszabott szabad­ságvesztések közül. Ha tehát az alapítéletek a fiatalkorúak fogházát álla­pították meg, az összbüntetés végrehajtási fokozataként a fiatalkorúak bör­töne akkor sem állapítható meg, ha az összbüntetés mértéke a két, illetőleg az egy évet eléri. Fiatalkorúak vonatkozásában ugyanis a Btk-nak a halmazati és össz­büntetést szabályozó 120. §-a és más §-a sem tartalmaz a felnőttkorúak összbüntetésénél érvényesülő szabályhoz [94. § (1) bekezdés második mon­dat] hasonló rendelkezést (három, illetve két évet elérő tartamú összbün­tetés esetén a végrehajtási fokozat az összbüntetés mértékéhez igazodik). 253

Next

/
Oldalképek
Tartalom