Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

miatt, az 1975. évben 2 hónapi szabadságvesztésre ítélte a bíróság, mert kerékpárral enyhe alkoholos befolyásoltság állapotában vett részt a közúti forgalomban. A vádlott a vádbeli napon szeszes italt fogyasztott a halászcsárdában, majd az italozás befejezése után segédmotoros kerékpárját sógora lakására akarta vinni, hogy ott biztonságba helyezze. Felült a járműre és azzal közlekedett, de rövid út megtétele után a rendőrjárőr igazoltatta és vérvételre előállította. A vádlott vérében 2,75 ezrelék alkohol volt, amely súlyos alkoholos befolyásoltságot jelentett. A vádlott vezetői igazoványát az intézkedő rendőrök a helyszínen elvették. Az első fokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és a cselekmény minősítése is törvényes. Helyesen állapította meg az első fokú bíróság, hogy a vádlott a Btk 137. §-ának 13. pontja szerinti különös visszaeső. A megyei bíróság nem értett egyet azzal az állásponttal, hogy különös visszaesővel szemben mellékbüntetés főbüntetés helyett önálló büntetésként a Btk 88. §-ának, illetve a Btk 97. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezésből következően nem alkalmazható. A Btk 97. §-ának (2) bekezdése értelmében vagylagos büntetési tétel esetén különös visszaesővel szemben a büntetési tétel szabadságvesztés, a Btk 38. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint pedig a járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés önállóan főbüntetés kiszabása nélkül is alkalmazható mellékbüntetés kiszabásának szempontjait a Btk 88. §-a határozza meg, eszerint mellékbüntetés főbüntetés helyett önálló büntetésként kivételesen akkor alkalmazható, ha a bűncselekmény büntetési tétele két évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb és a büntetés célja így is elérhető. E rendelkezésből a megyei bíróság álláspontja szerint nem következik az, hogy a különös visszaesővel szemben a Btk 97. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés folytán önálló mellékbüntetés alkalmazásának nincs helye. Ettől eltérő álláspont elfogadása esetén az a visszás helyzet állna elő, hogy a vagylagos büntetési tétellel fenyegetett, tehát tárgyi súlyukat tekintve enyhébb bűncselekmények elkövetőivel szemben — ha különös viszszaesők — főbüntetés helyett mellékbüntetés önálló büntetésként nem lenne alkalmazható, ezzel szemben az olyan súlyosabb bűncselekmény elkövetése esetén, amelyre a Különös Rész két évig terjedő szabadságvesztésbüntetés kiszabását rendeli, nem lenne törvényi akadálya a mellékbüntetés önálló büntetésként való alkalmazásának különös visszaesők esetében sem. Az első fokú bíróság a büntetés kiszabásánál irányadó körülmények körében helyesen értékelte a vádlott javára, hogy a különös visszaesést megalapozó bűncselekmény csekély tárgyi súlyú volt, mely a jelenleg hatályos büntető törvény szerint már bűncselekményként nem — csak szabálysértésként — lenne értékelhető. A vádlott életvitelében legutóbbi elítélése óta változás tapasztalható. Az önálló büntetésként alkalmazott mellékbüntetés megfelelő súlyú, alkalmas a büntetési cél elérésére, ezért a megyei bíróság az első fokú bíróság ítéletét helyben hagyta. A mellékbüntetésnek önálló büntetésként alkalmazása esetén a büntetés elveszti mellékbüntetés jellegét, minthogy a kiszabására nem főbüntetés mellett, hanem ehelyett kerül sor. A határozat rendelkező részében ezért az alkalmazott büntetés megnevezése mellett az önálló büntetésként kiszabásra, nem pedig a mellékbüntetés jellegére kell utalni. 187