Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

Az első fokú bíróság a vádlottat kisebb értékre elkövetett lopás vétsége miatt 60 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egy napi tétel összegét 80 forintban állapította meg. A megállapított tényállás lényege a következő. A vádlott több munkahelyen dolgozott, de munkavégzése, magatartása nem volt megfelelő. Megbízhatatlanul dolgozott, munkaidő alatt italozott és számos esetben igazolatlanul távol maradt a munkahelyéről. Kifogásolható magatartása miatt többször részesült szóbeli figyelmeztetésben, a figyelmeztetések azonban eredményteleneknek bizonyultak. Legutóbbi munkahelyéről kilépett, jelenleg nincs állandó munkaviszonya. A vádlottat korábban hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte a bíróság, mely büntetést 1978. június 14. napján töltötte ki. 1979. november 12. napján a vádlott feleségével, valamint a sértettel a lakásán szórakozott. A sértett a kabátját, amelyben pénze volt, a konyhában levő fogasra akasztotta. Innen tulajdonította el a vádlott az 1200 forintot. A megalapozott tényállás alapján a vádlott bűnösségére vont következtetés helyes, és a cselekmény minősítése törvényes. A vádlott cselekménye a Btk 316. §-ának (3) bekezdése szerinti vétségként minősül. Téves azonban a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezés. Az első fokú bíróság ugyanis nem ismerte fel maradéktalanul a büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket. Ez elsősorban annak tulajdonítható, hogy nem állapította meg a vádlott visszaesői minőségét. A tényállásból kitűnően a vádlottat korábban szándékos bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, büntetése kitöltésétől számított 5 éven belül valósította meg a jelen eljárásban elbírált bűncselekményt, ezért a Btk 137. §-ának 12. pontja értelmében visszaeső. Az első fokú bíróság a Btk 87. §-a (2) bekezdésének e) pontja alkalmazásával szabott ki a vádlottal szemben pénzbüntetést. A törvény szerinti büntetési tétel a vádlott terhére megállapított bűncselekmény esetében két évig terjedő szabadságvesztés. A büntetési tételnél enyhébb főbüntetés csak kivételesen szabható ki, ha annak legkisebb mértéke is túl szigorú. A kedvezőtlen életvitelű, a korábbi súlyos szabadságvesztés kitöltése után viszonylag rövid időn belül újabb szándékos bűncselekményt elkövető vádlott esetében a büntetés célja csak a törvényben meghatározott keretek között kiszabott büntetéssel érhető el. Mindezekre tekintettel a megyei bíróság a Be 260. §-a alapján annnyiban változtatta meg az első fokú bíróság ítéletét, hogy a vádlottat — mint viszszaesőt — 4 hónapi szabadságvesztésre ítélte, a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát a Btk 43. §-ának b) pontja alapján börtönben jelölte meg. (Győri Megyei Bíróság Bf. 46/1980. sz.) (319/1980.) 8705. A súlyosítási tilalom nem érvényesül, ha az ügyészi fellebbezés a bűnsegélynél súlyosabb elkövetési alakzat, illetőleg a kísérletként értékelt bűncselekmény befejezettségének a megállapítására irányul. (394/1979.) Részletesen: Be 241. §-nál. 8706. II. A többszörös visszaeső által elkövetett súlyosabb büntetőjogi beszámítás alá eső újabb vagyon elleni bűncselekmény esetén általában 185