Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

A terhelt felesége másnap a pénzt megtalálta a terhelt ruházatában, ezért a terhelt feljelentését a rendőrségen visszavonta s annak valótlanságát elismerte. A járásbíróság ítélete ellen a terhelttel szemben alkalmazott pártfogó felügyelet tartamát meghatározó rendelkezés miatt emelt törvényességi óvás alapos. A büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11, sz. törvényerejű rendelet 98. §-ának (1) bekezdése értelmében a Btk 82. §-ában meghatározott pártfogó felügyelet tartama azonos a feltételes szabadság, valamint a felfüggesztett büntetés és a próbára bocsátás próbaidejének, illetőleg az ideiglenes elbocsátásnak a tartamával. Ebből következik, hogy a bírósági ítéletben a pártfogó felügyelet tartamát szükségtelen külön meghatározni. Tévedett tehát a járásbíróság, amikor az említett jogszabály rendelkezését figyelmen kívül hagyva a szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésének próbaidejét két évben, míg a pártfogó felügyelet tartamát egy évben határozta meg. Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az ítéletnek a pártfogó felügyelet tartamát meghatározó rendelkezése törvénysértő, ezért ezt a rendelkezést hatályon kívül helyezte. (B. törv. íl. 352/1981. sz.) (77/1982.) 8654. A próbára bocsátott terhelt pártfogó felügyelet alá helyezésének elrendelésére nincs alap, ha az elbírált cselekmény jellege, valamint a terhelt személyisége alapján olyan következtetés vonható le, hogy a büntetés céljának elérése érdekében jövőbeni magatartásának rendszeres figyelemmel kísérése szükségtelen. A járásbíróság megállapította, hogy a vádlott megvalósította a folytatólagosan elkövetett magánlaksértés vétségét, ezért őt 1 évre próbára bocsátotta. A megállapított tényállás lényege a következő. A vádlott és a házastársa az életközösséget fél évvel korábban megszakította, és a vádlott a közös lakásból elköltözött. A vádbeli napon este 19 és 20 óra közötti időben a vádlott megjelent a házastársa lakásán. A lakásba becsengetett, de a felesége nem engedte be. A vádlott ekkor a bejárati ajtót befeszítette, és a lakásba bement a sértett ellenkezése ellenére. Egy héttel később a vádlott az esti órákban ismét megjelent a volt közös lakásban. A sértett ekkor sem engedte be a lakásba. A vádlott ez alkalommal is befeszítette a bejárati ajtót, majd rövid ott-tartózkodás után eltávozott. A házasságukat időközben a járásbíróság felbontotta. Az első fokú bíróság a megalapozott tényállás alapján helyesen állapította meg, hogy a vádlott folytatólagosan elkövette a magánlaksértés vétségét, továbbá a cselekményt a törvénynek megfelelően minősítette. Törvényes a vádlottal szemben alkalmazott intézkedés és annak tartama is. Helyesen sorolta fel és értékelte az első fokú bíróság az enyhítő és súlyosító körülményeket. A másodfokú bíróság nagyobb nyomatékkal vette figyelembe azt a tényt, hogy a vádlott által elkövetett cselekmény családi konfliktusból eredt, és az elkövetés óta rendeződtek a vádlott családi körülményei. Figyelemmel arra, hogy huzamos idő óta egy munkahelyen kifogástalanul dolgozik, munkájával elégedettek, tartási kötelezettségének példásan tesz eleget, az elbírált cselekménytől eltekintve életvezetése, munká162