Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

kor a szabadságvesztés hátralevő része (az első fokú ítélet kihirdetése után előzetes letartóztatásban töltött idő beszámítása, a büntetés enyhítése folytán stb.) már nem elégséges az intézkedés eredményes végrehajtása. Ezzel szemben nem tekinthető a kényszergyógyítás elrendelése szükségtelennek abból az okból, hogy a bíróság hosszú tartamú szabadságvesztést szabott ki. A szabadságvesztéssel együttjáró kényszerabsztinencia nem helyettesíti az alkoholista gyógyító-nevelő csoportban történő komplex kezelését. c) A Btk 75. §-a szerinti kényszergyógyítás elrendelésére nem kerülhet sor, ha az elkövetőn jogerős ítélet alapján ugyanilyen intézkedést kell végrehajtani. A büntetésvégrehajtási szabályok [a Büntetésvégrehajtási Szabályzat végrehajtásáról szóló 101/1981. (IK 2.) IM sz. utasítás 92. §-ának (1) bekezdése] a kényszergyógyítás többszöri foganatosítását kizárják. d) A Btk 76. §-a szerinti kényszergyógyítás nem rendelhető el, ha az elkövetőn más jogerős ítélet alapján hat hónapot meghaladó tartamú szabadságvesztést kell végrehajtani. A kényszergyógyítás ugyanis az alkoholisták kötelező intézeti gyógykezelésének végrehajtásáról szóló 5/1978. (VI. 3.) IM—EüM sz. együttes rendelet 10. §-ának (1) bekezdése alapján megszűnne. Nem rendelhető el a Btk 76. §-a szerinti kényszergyógyítás akkor sem. ha az elítélten jogerős ítélettel elrendelt hasonló intézkedést, illetve a polgári bíróság által elrendelt kötelező intézeti kezelést még nem hajtották végre. A kezelés ugyanis egy alkalommal legfeljebb két évig tarthat és ismételt elrendelés címén sem hosszabbítható meg. 2. Az elkövető életmódját a büntető eljárás során tisztázni és a bűnösségi körülmények körében értékelni kell (1. a Legfelsőbb Bíróság 12. sz. Irányelvét). így a hatóságok feladata azoknak a tényeknek a tisztázása is, amelyekből következtetni lehet arra, hogy az elkövető alkoholista életmódot folytat-e, illetőleg a kényszergyógyítása szükséges-e. Ilyenek különösen: milyen mértékben és milyen gyakran fogyaszt az elkövető szeszes italokat, milyen magatartást tanúsít ittas állapotban (esetleges konfliktusai a családjával, a lakóhelyén, a munkahelyén, korábbi büntetései ittas állapotban elkövetett bűncselekményért vagy szabálysértésért stb.), milyen más körülmények jellemzik életvezetését és ebben milyen irányú változások történtek (pl. családi élete megromlott, gyermekeinek neveléséről és tartásáról nem gondoskodik, igazolatlanul mulaszt a munkahelyén, állandó munkaviszonyával felhagyva alkalmi munkából él vagy munkakerülő életmódot folytat stb.), alkoholizmusa miatt mikor, milyen formában és milyen eredménnyel gyógykezelték (az egészségügyi jogszabályok alapján önkéntes gyógykezelését kérte, illetve gyógykezelésre kötelezték, az 1974. évi 10. sz. tvr. alapján kötelező intézeti gyógykezelését, a Btk 75—76. §-a alapján a kényszergyógyítását rendelték el és ezek végrehajtása befejeződött, még tart, vagy valamilyen okból félbeszakadt). Az igazságügyi elmeorvosszakértő az ilyen jellegű — már a nyomozás során tisztázott — adatokat köteles és jogosult megismerni [Be 72. § (3) bekezdés]. Csak ezek figyelembevételével tud hiánytalan szakvéleményt adni a kényszergyógyítás elrendelése tárgyában, különös tekintettel arra is, hogy az életvezetés hanyatlására (1. pont) elsősorban ilyen adatokból lehet következtetni. A szakvélemény előterjesztése után a nyomozás vagy a bírósági eljárás során beszerzett újabb adatokról, amelyek okul szolgálhatnak a szakvéle142