Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

a bíróság végzésben határoz, ha a bűncselekmény elkövetését megállapítja, és az elkövetőt próbára bocsátja. E törvényi rendelkezések tehát azt célozzák, hogy a próbára bocsátással mint intézkedéssel az elkövető részére lehetővé váljék, hogy a társadalomba beilleszkedjék, s e célt ne gátolják a Be 214. §-ának (1) bekezdés értelmében a bűnösséget kimondó ítélet s a marasztaló ítélethez fűződő joghátrányok. A Btk 73. §-ának (2) bekezdése szerint a próbára bocsátást meg kell szüntetni és büntetést kell szabni, ha a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatt a próbára bocsátottat elítélik. Eldöntendő volt tehát az, hogy amennyiben a Btk 73. §-ának (2) bekezdése alkalmazására kerül sor, a próbára bocsátás megszüntetésével egyidejűleg abban a bűncselekményben, mely miatt a próbára bocsátást a bíróság alkalmazta, az elkövető bűnösségét meg kell-e állapítani vagy sem. A Be 214. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság ítélettel határoz, ha a vádlottat bűnösnek mondja ki vagy felmenti. A (2) bekezdés szerint a bíróság a vádlottat bűnösnek mondja ki, ha megállapította, hogy bűncselekményt követett el és büntethető. Ebben az esetben büntetést szab ki, kivéve ha önálló intézkedésként kényszergyógyítást rendel el vagy a vádlottat végzéssel próbára bocsátja. A ,,bűnösnek" kimondás kifejezi, hogy a büntetőjogi felelősségre vonás valamennyi feltétele fennáll. A Be 374. §-ának (2) bekezdése szerint, ha a próbára bocsátott ellen a próbaidő alatt újabb büntető eljárás indult, az ügyeket egyesíteni kell, s ezt követően kerülhet sor büntetés kiszabására (BH 1981. évi 12. sz. 495. sorsz.). Amennyiben tehát a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatt a már felhívott törvényhelyre figyelemmel a próbára bocsátás megszüntetésére került sor — miután az intézkedés a célját nem érte el —, büntetést kell kiszabni. A büntetés kiszabásának feltétele a Be 214. §-ának (2) bekezdése szerint a bűnösség megállapítása. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság az első fokú ítéletet anynyiban változtatta meg, hogy a vádlott bűnösségét további 1 rb., a Btk 196. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és büntetendő tartás elmulasztásának vétségében is megállapította. Tévedett az első fokú bíróság akkor is, amikor a járásbíróság végzésével elrendelt próbára bocsátással egyidejűleg alkalmazott pártfogói felügyeletet fenntartotta. A próbára bocsátás mint intézkedés mellett, amennyiben az elkövető rendszeres figyelemmel kísérése szükséges, a Btk 82. §-ának (1) bekezdése alapján pártfogó felügyelet rendelhető el, melynek tartama azonos az 1979. évi 11. sz. tvr. 98. §-a értelmében a próbára bocsátás tartamával. Miután az első fokú bíróság a próbára bocsátást megszüntette, az annak időtartamára elrendelt pártfogó felügyeletet is meg kell szüntetni. Tehát az az első fokú bírósági rendelkezés, mely szerint az elrendelt pártfogó felügyeletet a bíróság fenntartotta, jogszabályi alapot nélkülöz. A megyei bíróság megítélése szerint azonban az elítélt rendszeres figyelemmel kísérésére a továbbiakban is szükség van, ezért a Btk 82. §-ának (1) bekezdése alapján ismét elrendelte a vádlott pártfogói felügyeletét, mely az 1979. évi 11. sz. tvr. 98. §-a értelmében a felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje tartamával azonos ideig áll fenn. (Pécsi Megyei Bíróság 1. Bf. 48 1982. sz.) (400 '1982.) 138