Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

fokával; mindebből következik, hogy sem a mellőzésére, sem pedig a mérséklésére nem kerülhetett sor. Nem tévedett a járásbíróság, amikor a kitiltás mellékbüntetést mellőzendőnek látta, bár ezzel kapcsolatos indokolásával a megyei bíróság csak részben értett egyet. Amint azt a Btk 60. §-ához fűzött miniszteri indokolás kiemeli: a törvény Különös Része azoknál a bűncselekményeknél teszi lehetővé a kitiltást, amelyeknél az elkövetőnek egy meghatározott helyen tartózkodása megkönnyítette a bűncselekmény elkövetését, és a bűnismétlés megelőzése végett szükséges az elkövetőnek az eddigi tartózkodási helyéről való eltávolítása. A bíróságnak azt kell mérlegelnie, hogy az elkövetőnek a meghatározott területen tartózkodása veszélyezteti-e a közérdeket. Az elbírálandó ügyben a vádlottal a családja részéről nem érték rossz hatások: munkaviszony létesítésére biztatták, elemi szükségleteinek biztosításával is segítették. Olyan adatok sem merültek fel, hogy mások késztették volna munkátlan életmódra. A családi körből kiszakadva kevesebb anyagi alap és remény lenne életmódjának, gondolkodásának a megváltoztatására. Bűncselekménye egyébként ténylegesen nem veszélyeztette a közérdeket a városban. Mindez mellőzendővé teszi a fellebbezésben érintett további mellékbüntetést. Ugyanakkor a megyei bíróság — a járásbíróság álláspontjával ellentétben — nem ért egyet azzal a nézettel, hogy a közérdek veszélyeztetése általában csak akkor állapítható meg, ha az elkövetett bűncselekmény nagymértékben zavarta a köznyugalmat. Ez a szűkítés olyan esetekben sem tenné lehetővé a kitiltás alkalmazását, amikor az feltétlenül szükséges a büntetési célok megvalósítása érdekében. A köznyugalom ilyen mérvű megzavarását a törvény nem kívánja meg. Egyébként is a közveszélyes munkakerülés ilyen hatást általában soha sem vált ki. A Btk hatálybalépése után tehát nem látszik fenntarthatónak a garázdaság kapcsán kialakult az az ítélkezési gyakorlat (BJD 7139. sz.), amely szerint a kitiltás alkalmazásának a köznyugalom nagymértékű megzavarása az előfeltétele. A kifejtettek okából a megyei bíróság helyben hagyta a járásbíróság ítéletét. (Székesfehérvári Megyei Bíróság Bf. 598/1979. sz.) (199/1980.) 8596. Kitiltás alkalmazásának szabadságvesztés mellett a törvényben meghatározott esetekben is csak akkor lehet helye, ha az elkövető meghatározott helyen a bűnismétlést elősegítő személyi kapcsolatokkal rendelkezik, vagy az adott helyen tartózkodása egyéb ok folytán veszélyezteti a közérdeket. A járásbíróság a terheltet tiltott határátlépés előkészületének vétsége miatt 4 hónapi — a végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett — szabadságvesztésre és a megye területéről 1 évi kitiltásra ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő. A terhelt vonatra szállt, hogy munkahelyére utazzon, de útközben arra az elhatározásra jutott, hogy nem a munkahelye felé folytatja útját, hanem az osztrák határ felé és illegálisan elhagyja az ország területét. Fel is szállt a Sz. irányába közlekedő vonatra, de menet közben igazoltatták, majd úticéljának felderítése után a határőrségre előállították. 116