Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

valamennyi részesét is a jármű használójának lehet tekinteni. Ilyen esetben természetesen minden egyes elkövető vonatkozásában külön kell álláspontot elfoglalni e mellékbüntetés alkalmazhatósága tárgyában. Jelen esetben a terheltek négy mozzanatból álló — a Btk 137. §-ának 7. pontja szerinti — üzletszerű vagyon elleni bűncselekményt követtek el, és annak végrehajtása során közösen és azonos mértékben használták a járművet a helyszín megközelítésében, a lopott tárgyak elszállításában, valamint a helyszín'gyors elhagyásában. Ilyen körülmények között az autószerelő szakképzettségű, a gépjárművezetéshez értő és a mozgó bűnözés előnyeit felismerő mindkét terheltnek a személye egyformán veszélyes a társadalomra, ezért mindkettőjüket indokolt a járművezetéstől eltiltás mellékbüntetéssel is sújtani. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a terhelteket a Btk 58. §-ának (1) bekezdése alapján 2—2 évre a közúti járművezetéstől eltiltotta. (B. törv. V. 898/1980. sz.) (217/1981.) 8580. A járművezetéstől eltiltás melélkbüntetés kiszabásának ittas járművezetés esetén sincsen helye, ha az elkövetés körülményei és alkalomszerű jellege, valamint a terhelt eddigi életvitele folytán nem lehet olyan következtetésre jutni, hogy a közúti közlekedésben részvétele a közlekedés biztonságát veszélyeztetné, illetőleg hogy a közlekedési fegyelemre nevelése érdekében ez szükséges. A járásbíróság a terhelttel szemben ittas járművezetés vétsége miatt tárgyalás mellőzésével 40 napi tétel pénzbüntetést szabott ki, az egy napi tétel összegét 130 forintban állapította meg és mellékbüntetésül a terheltet a járművezetéstől 1 évre eltiltotta. A terhelt tárgyalás tartására irányuló kérelmére a járásbíróság — a korábbi végzés egyidejű hatályon kívül helyezése mellett — a terheltet bűnösnek mondta ki ittas járművezetés vétségében és ezért 1 évre a járművezetéstől eltiltásra mint „főbüntetésre" ítélte. A megyei bíróság az első fokú ítéletet akként változtatta meg, hogy a terheltet 50 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, egy napi tétel összegét 130 forintban állapította meg. A megállapított tényállás lényege a következő. A hivatásos autóbuszvezető terhelt — aki 260 000 km balesetmentes vezetésért elismerő oklevéllel rendelkezik —, szabadnapján a motorkerékpárját javította és eközben bort fogyasztott. A javítás befejezése után a lakása közelében levő, járművek által alig használt, gödrös földúton a motorkerékpárt kipróbálás végett vezette. Rövid út megtétele után a járművel felborult és 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett. A cselekmény elkövetésekor a terhelt 2,22 ezrelék véralkohol-koncentrációnak megfelelő, szeszes italtól közepes fokban befolyásolt állapotban volt. Az eljárt bíróságok határozatai ellen, a terhelt terhére a járművezetéstől eltiltás alkalmazása végett, valamint a pénzbüntetés kirívóan súlyos mértéke miatt emelt törvényességi óvás nem alapos. A másodfokú határozatban kiszabott pénzbüntetés a terhelt által megvalósítóit cselekmény tárgyi súlyához képest viszonylag szigorú büntetés, de ittas járművezetés esetén 50 napi tételnek megfelelő pénzbüntetés kiszabása — az e körben kialakult ítélkezési gyakorlathoz képest — kirívó, a törvény elvi sérelmével járó, eltúlzott büntetésnek nem tekinthető. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a másodfokú határozat — indo112