Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)

Az eljárt bíróságok helyesen sorolták fel a büntetés kiszabása szempontjából irányadó súlyosító és enyhítő körülményeket, a terhelt mérsékelt szellemi visszamaradottságát azonban tévesen vette figyelembe az első fokú bíróság az enyhítő körülmények körében. Az elkövetett bűncselekmény jellegéből kifolyóan ennek a büntetés mértékére nincsen kihatása. A Legfelsőbb Bíróság 12. számú irányelvében kifejtettek szerint a bűncselekménynek a kísérleti szakban való maradása általában enyhítő körülményként esik értékelés alá, különösen ha távol maradt a befejezéstől. A Btk. 253. §-a (2) bekezdése d) pontjának L fordulata szerint több emberen elkövetett emberölés bűntette esetében a kísérlet megállapításának van helye, ha a cselekmény egyetlen sértett halálához vezetett. Ennél a bűncselekménynél azonban egyetlen sértett halála esetén a cselekménynek kísérleti szakban maradása mint enyhítő körülmény csak kis mértékben vehető figyelembe akkor is, ha a többi sértett esetében az ún. távoli kísérlet esete áll fenn. A törvény a terhelt által elkövetett bűncselekményre vagylagosan halálbüntetés, életfogytig tartó szabadságvesztés, illetőleg 10 évtől 15 évig terjedő szabadságvesztés kiszabását rendeli. A Btk. 64. §-ának (2) bekezdése szerint a törvényben meghatározott keretek között a büntetést úgy kell kiszabni, hogy az igazodjék a cselekmény és az elkövető társadalomra veszélyességéhez, a bűnösség fokához és a bűnösségi körülményekhez. Tévesen járt el a megyei bíróság, amikor az enyhítő körülmények túlzott értékelése következtében a vagylagos büntetések közül a határozott időtartamú szabadságvesztés legkisebb mértékében állapította meg a főbüntetés tartamát és az eltúlzottan enyhe szabadságvesztéssel arányban állóan, a mellékbüntetés tartamát is alacsonyan határozta meg. A Legfelsőbb Bíróság a terhelt terhére bejelentett fellebbezés hiányában ennek csupán észlelésére szorítkozhatott, ezért határozata ugyancsak törvénysértővé vált. Mindezekre tekintettel az Elnökségi Tanács a Be. 290. §-ának (1) bekezdése alapján megállapította, hogy az eljárt bíróságok határozatainak a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezései törvénysértőek, ezért azokat hatályon kívül helyezte és a felhívott törvényhely (3) bekezdése alapján a törvénynek megfelelő határozatot hozott. A cselekmény jelentős tárgyi súlyára, a társadalomra veszélyesség kiemelkedő fokára, a terhelt bűnösségének mértékére, valamint a más előzőekben felsorolt és értékelt enyhítő és súlyosító körülményekre tekintettel az Elnökségi Tanács úgy találta, hogy a korábban bíróság előtt még nem állt terhelttel szemben — különösen arra tekintettel, hogy mindkét cselekménye tekintetében a nyomozás kezdetétől fogva feltáró jellegű őszinte beismerő vallomást tett — a büntetési célok határozott tartamú szabadságvesztés kiszabása útján is elérhetők, s ezért a Btk. 253. §-ának (2) bekezdésében meghatározott büntetési tétel felső határában — 15 évben — állapította meg a főbüntetés mértékét. (Legf. Bír. Eln. Tan. B. törv. 363/1977. sz.) (218/1971.) 7927. I. Harácsoló szándékkal, folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűntette esetében javító-nevelő munka kiszabása — általában — nem indokolt. II. Vagyoni haszonszerzés céljából elkövetett bűncselekmény esetében az elért nyereséget el kell vonni. 94