Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)

ték. A vádlott az üzletből menekülni akart, de elfogták. A kár teljes egé­szében megtérült. Az ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést súlyosbításért. Az első fokú bíróság nem tárta fel maradéktalanul mindazokat a körül­ményeket, amelyek a büntetés meghatározásánál jelentősek, a feltárt bű­nösségi körülmények közül pedig egyeseket nem a súlyuknak és jelentősé­güknek megfelelően értékelt. Ezért tévedett a büntetés nemének a megha­tározásánál. Az első fokú bíróság a vádlott javára értékelte jelentős súlyban a beis­merő vallomást. Ez a körülmény azonban a megyei bíróság megítélése sze­rint súlytalan, hiszen a vádlottat mindkét esetben tettenérték, ezért a ta­gadása értelmetlen lett volna, így pedig a beismerés egyáltalán nem volt feltáró jellegű. Kétségtelen, hogy az első fokú bíróság által fel nem hívott egy gyermekes családos állapot a vádlott javára jelentkezik, hisz a gyermeke után tartás­díjat megfelelő összegben, rendszeresen fizet, de az első fokú bíróság által ugyancsak nem értékelt további súlyosbító körülmények is megállapítha­tók, így a terhére jelentkezik, hogy mindkét cselekményével a társadalmi tulajdont károsította, továbbá az a tény, hogy ugyanazon a napon, amikor már egy ízben leleplezték, néhány óra múlva újabb bűncselekményt köve­tett el. Ez a bűnözésben való kitartásra s bizonyos elszántságra utal. Mindkét cselekményét önkiszolgáló rendszerű áruházban nagyobb értékű áru elvételével valósította meg. Ilyen kereskedelmi egységben viszonylag gyakori a hasonló bűnelkövetés, ezért e cselekmények társadalmi veszélyes­sége fokozott. A vádlott már négy esetben vollt büntetve. Egy ízben vagyon elleni bűn­cselekmény miatt a vele szemben alkalmazott pénzbüntetés a kívánt hatást nem érte el. Három esetben (természet elleni fajtalanság miatt) vele szem­ben a bíróság szabadságvesztést alkalmazott. Ez sem volt azonban alkal­mas a visszatartó hatás elérésére. Mindezeket együttesen értékelve a megyei bíróság szerint a büntetési cé­lok megvalósítására — az első fokú bíróság által kiszabott javító-nevelő munkával ellentétben — csak szabadságvesztés lehet alkalmas. Ezért az első fokú bíróság ítéletét a Be. 260. §-a alapján részben megváltoztatta s a vád­lottat 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte. (Pécsi Megyei Bíróság 1. Bf. 31/ 1976. sz.) (191/1976.) 7915. Életfogytig tartó szabadságvesztés alkalmazása a kisgyermekével \ szemben különös kegyetlenséggel megvalósított emberölés kísérletének el­követőjével szemben. A megyei bíróság a vádlottat több emberen, különös kegyetlenséggel el­követett emberölés bűntettének kísérlete és 1 rb. folytatólagosan, különös kegyetlenséggel és aljas indokból elkövetett súlyos testi sértés bűntette miatt halmazati büntetésül fegyházban letöltendő 15 évi szabadságvesztésre ítélte és a közügyektől 10 évig eltiltotta. A terhelt 1972 őszén élettársi kapcsolatot létesített a külföldi munkahe­lyén, majd 1973. szeptember 5-én házasságot kötött. 1973. január 7-én fiú, 1974. március 15-én pedig leánygyermeke született. A vádlott a külföldi munkaviszonyának megszüntetése után is több ízben kiutazott a családjához. Utolsó kiutazására 1974 október végén került sor. 78

Next

/
Oldalképek
Tartalom