Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)

az élet és testi épség, az egészség vagy a közbiztonság elleni, illetve egyébként erőszakos jellegű olyan cselekmény miatt rendelik el, amely a Btk. 21. §-ának (1) bekezdésében meghatározott büntethetőséget kizáró ok hiányában valamely bűntett törvényi tényállását valósítaná meg és egyévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetés kiszabását tenné indokolttá. Minthogy a fentiek szerint büntethetőséget kizáró ok hiányában a terheltre kiszabható büntetés esetében a Btk. 69. §-ának alkalmazására van szükség, az adott esetben a Btké. 21. §-ában említett feltételek együttesen nem állanak fenn, ezért a terhelttel szemben a kényszergyógykezelésnek házi gondozásban való foganatosítása indokolt. (Legf. Bír. B. törv. II. 483/1976. sz.) (392/1976.) 7908. Kényszergyógykezelés alatt álló személlyel szemben — ismételt elkövetés esetén — akkor alkalmazható a kényszergyógykezelés szigorúbb végrehajtási módja, ha az újabb cselekmény olyan erőszakos jellegű bűntett tényállását valósítja meg, amelyre — büntethetőséget kizáró ok hiányában — egy évnél súlyosabb szabadságvesztés kiszabása lenne indokolt. A járásbíróság ítéletével U. J.-t az ellene lopás bűntette miatt emelt vád alól büntethetőséget kizáró okból — gyengeelméjűség — felmentette és a járásbíróság már korábban jogerőre emelkedett ítéletével elrendelt, házi gondozásban is foganatosítható kényszergyógykezelés végrehajtását az erre a célra kijelölt egészségügyi intézetben rendelte folytatni. Az elítélés alapjául szolgáló tényállás lényege szerint a kényszergyógykezelés alatt álló Ü. J. egy ház mellől eltulajdonította H. S. 3000 forint értékű motorkerékpárját, azt tolta, amikor a rendőrjárőr tetten érte. A járásbíróság ítélete ellen a kényszergyógykezelt és törvényes képviselője jelentett be fellebbezést a kényszergyógykezelés intézeti végrehajtásának elrendelése miatt. A fellebbezések folytán az ügyet a megyei bíróság felülbírálta és végzésével a járásbíróság az ítéletét helybenhagyta. A fenti határozatok ellen emelt törvényességi óvás szerint az eljárt bíróságok törvénysértéssel rendelték el a kényszergyógykezelésnek az arra kijelölt egészségügyi intézetben történő foganatosítását. A törvényességi óvás alapos. Az ügyben eljárt járásbíróság és megyei bíróság törvénysértően állapította meg a kényszergyógykezelés végrehajtásának a módját. Az 5/1974. (VI. 16.) IM számú rendelet 7. $-ának (2) bekezdése és a Legfelsőbb Bíróság BK 501. számú állásfoglalásában kifejtett jogértelmezés szerint a kényszergyógykezelés alatt álló személlyel szemben, ismételt elkövetés esetén, akkor alkalmazható a kényszergyógykezelés szigorúbb végrehajtási módja, ha az újabb cselekmény olyan erőszakos jellegű bűntett tényállását valósítja meg, amelyre — a büntethetőséget kizáró ok hiányában — egy évnél súlyosabb szabadságvesztés kiszabása lenne indokolt [Btké. 21. § (21) bek.]. Az Ü. J. kényszergyógykezelt által elkövetett újabb bűncselekmény nem erőszakos jellegű. Ennélfogva a kényszergyógykezelés kijelölt egészségügyi intézetben való végrehajtásának elrendelésére nem volt törvényes alap. A fent kifejtettekre figyelemmel az eljáró bíróságoknak a már korábban elrendelt kényszergyógykezelés végrehajtásának további módjára nézve nem kellett volna rendelkezniük. Rámutat a Legfelsőbb Bíróság, hogy a kényszergyógykezelés végrehajtá65