Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)

A vádlott cselekménye ez utóbbi körülményre is tekintettel minősül a Btk. 257. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés szerint minősülő halált okozó testi sértés bűntettének. A büntetés kiszabása körében az első fokú bíróság helyesen sorolta fel a bűnösségi körülményeket. A szabadságvesztés és a közügyektől eltiltás tartamát is megfelelően állapította meg. Az ítéletben felsorolt enyhítő körülményeket az említett fő- és mellékbüntetés kiszabása körében megfelelő méltánylásban részesítette. E büntetések mérséklésére nincs alap. Az első fokú bíróság tévedett, amikor a vádlottat mellékbüntetésként a vagyona fele részének elkobzására is ítélte. Tévesen utalt e részben az ítélet indokaiban arra, hogy a 3 évet meghaladó szabadságvesztés mellett a Btk. 55. §-ának a) pontja értelmében vagyonelkobzást kell alkalmazni. A Btk.-nak az 1973. évi 14. sz. tvr. 1. §-ával módosított 55. §-a szerint: „a törvényben meghatározott esetekben, továbbá, akkor, ha a bűncselekményt haszonszerzés céljából követték el, a) vagyonelkobzást kell alkalmazni halálbüntetés, valamint 3 évet meghaladó szabadságvesztés mellett; b) vagyonelkobzást lehet alkalmazni — ha azt a társadalom védelme szükségessé teszi — szabadságvesztés mellett". A halált okozó testi sértés vonatkozásában a törvény nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy ennek elkövetőjére vagyonelkobzást lehet alkalmazni. A vádlott az elbírált cselekményét nem haszonszerzés céljából követte el. így a jelen ügyben a Btk. 55. §-a a) pontjának alkalmazására nem kerülhet sor. A Btk. idézett rendelkezésében foglaltakra tekintettel nem alkalmazható azonban a b) pont sem. A Legfelsőbb Bíróság ezért az első fokú ítéletet a Be. 260. §-a értelmében annyiban változtatta meg, hogy a mellékbüntetésként alkalmazott vagyonelkobzást mellőzte. (Legf. Bír. Bf. IV. 216/1977.) (136/1977.) 7902. A vagyonelkobzás mint mellékbüntetés jeltételeit minden elkövető vonatkozásában önállóan kell vizsgálni. A járásbíróság a II. r. vádlott bűnösségét folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett, jelentős kárt okozó sikkasztás bűntettében állapította meg és ezért őt börtönben végrehajtandó 9 hónapi szabadságvesztésre, a közügyektől 2 évi eltiltásra és vagyona 10 000 forintig terjedő részének elkobzására ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő. Az iparcikk kiskereskedelmi vállalat és az élelmiszer kiskereskedelmi vállalat közösen tartotta fenn üzemi konyháját. Az I. r. terhelt feladata volt az ebédjegyekkel kapcsolatos ügyintézés. A terhelt azonban 1969. évtől kezdődően a vonatkozó előírásokat rendszeresen és folyamatosan megszegte és a kezelésére bízott pénzből bizonyos összegeket eltulajdonított. 1976. június 10. napjáig összesen 255 748 forint 15 fillér kárt okozott. A II. r. terhelt a jelzett időben az élelmiszer kiskereskedelmi vállalat központjában mint könyvelési csoportvezető működött, aki a rendszeres és folyamatos ellenőrzési kötelezettségét az ebédjegyek árának elszámoltatása tekintetében elmulasztotta, holott már 1969-ben észlelte, hogy az I. r. terhelt a kezelésére bízott pénzösszegeket eltulajdonítja. Feletteseinek erről a tényről jelentést nem tett, csupán 1976. május végén. Magatartásával elő57