Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)

Egyidejűleg elrendelte a járásbíróság 1. alatt említett ítéletével kiszabott felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását is. 3. A járásbíróság 1972. augusztus 14-én kelt ítéletével az 1. és 2. alatti határozatokkal kiszabott két szabadságvesztést összbüntetésbe foglalta és az összbüntetés tartamát 1 évi és 2 hónapban állapította meg azzal, hogy a terhelt büntetése háromnegyed részének kiállása után bocsátható feltételes szabadságra. 4. Ugyanezt a vádlottat a megyei bíróság 1975. október 8-án kelt jogerős ítéletével bűnösnek mondotta ki folytatólagosan, bűnszövetségben, részben magánokirat-hamisítással visszaesőként elkövetett sikkasztás bűntettében és ezért őt 3 évi és 2 hónapi, fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre, a közügyektől 4 évi eltiltásra és 30 000 forint vagyonelkobzásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. Egyúttal a járásbíróság 3. alatti ítéletével kiszabott 1 évi és 2 hónapi szabadságvesztésből engedélyezett feltételes szabadságot megszüntette. A megyei bíróság ítéletében megállapította, hogy a terhelt a 3. alatt ismertetett összbüntetést megállapító határozattal kiszabott szabadságvesztésből 1973. március 14. napján feltételesen szabadult. A feltételes szabadság 1973. július 28-án járt le. A terhelt személyi körülményeinek részletezésénél utalt arra is, hogy a jelen ügyben terhére rótt bűncselekményeinek egy részét a feltételes szabadság ideje alatt követte el. 5. Végül a megyei bíróság 1975. december 23-án kelt ítéletével az 1., 2. és 4. alatti ítéletekkel kiszabott büntetéseket összbüntetésbe foglalta. Az összbüntetés tartamát 4 év, 4 hónapban és 15 napban állapította meg. A Legfelsőbb Bíróság ezt az összbüntetésbe foglaló ítéletét 1976. április 20-án kelt végzésével helybenhagyta. A fent 4. és 5. alatt ismertetett határozatok ellen emelt törvényességi óvás alapos. A 4. pontban rögzített megyei bírósági ítéletben téves a feltételes szabadság lejártának 1973. július 28. napjában történt megjelölése. Az összbüntetési iratok között levő bv. intézeti értesítés szerint ugyanis a terhelt 1/4 kedvezménnyel 1973. március 14. napján szabadult és feltételes szabadsága június 28. napján járt le. A 3 hónapi és 15 napi feltételes szabadságnak tehát a valóságban ez a lejárati idő felel meg. A feltételes szabadság alatti elkövetésnél figyelembe vehető cselekmények vonatkozásában az ítéleti tényállás az elkövetési időt: „1973 nyarán, 1973 őszén vagy 1973. évben" jelöli meg. Közelebbi idő egyetlen ilyen tényállási pontban sincs rögzítve. Ellenkezőleg, a bíróság e pontok részletezése előtt (elöljáróban) arra utalt, hogy az „egyes cselekmények pontos időpontja nem volt meghatározható, több tekintetben megközelítőleg sem volt ez rögzíthető, az elkövetett cselekményeket időrendi sorrendbe sem lehetett ezért foglalni". Az 1973. évi elkövetések közelebbi időpontjának hiányában pedig nem lehet kétséget kizáró módon megállapítani, hogy az elkövetés 1973. március 14. és július 28. közötti időre, a terhelt feltételes szabadsága idejére esett. Annál is kevésbé állapítható ez meg, mert arra vannak adatok, hogy a terhelt az előző büntetésből történt szabadulása után egy ideig nem is volt árukiadó, tehát szabadulása után egy ideig módja sem volt a vádbeli cselekmények elkövetésére. 48