Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)

hogy a vádlott cselekményét a Bt. 25. §-ának (2) bekezdése szerint kell értékelni. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Be. 260. §-a alapján megváltoztatta és a vádlottat az ellene emelt vád alól büntethetőséget kizáró okból — a Be. 214. §-a (3) bekezdésének c) pontja alapján — felmentette. (Legf. Bír. Bf. 1218/1975. sz.) (241/1976.) 7878. A sértett jogos védelmi helyzetben eljáró fiának az a cselekménye, hogy a testvérére késsel és csákánnyal támadó apját hátulról átkarolta és ezeknek az eszközöknek az elvétele végett erőteljesen megszorította, nem értékelhető az elhárításhoz szükséges mérték túllépéseként akkor sem, ha az erőteljes szorítás bordatörést eredményezett. Az első fokú bíróság a vádlottat gondatlan súlyos testi sértés miatt 2500 forint pénzbüntetésre ítélte. A megállapított tényállás szerint a vádlott a fivérére csákánnyal és késsel támadó sértettet — az apját — két karjának megragadásával akadályozta meg a további bántalmazásában. Mivel e fogásból a sértett mindenáron szabadulni igyekezett, a jó erőben levő, 80 kg súlyú vádlott átölelte az 54 kg súlyú, fizikailag erősen leromlott sértettet, majd ebben a helyzetben a sértett bal kezében levő csákányt elkapta és eldobta. Az átkarolással járó szorítás következtében a sértett három bordája tört el. A megyei bíróság álláspontja szerint, amikor a vádlott azt látta, hogy a rendezetlen életvezetésű, erőszakos cselekményekre hajlamos sértett ok nélkül a testvérére támad veszélyes eszközökkel, e támadás megakadályozására jogosult volt. Semmi olyan tevékenységet nem fejtett ki, amely a jogos védelem körét meghaladná. A maga részéről — a saját személye ellen irányuló támadás hiányában — az apjával szembeni menekülési kötelezettsége fel sem merülhetett. A testvére ellen intézett és az eszközre tekintettel nyilvánvalóan indokoltan veszélyesnek értékelt támadás megakadályozása természetszerűleg nem róható fel a vádlottnak, ennek során viszont olyan mérlegelés, hogy egy puszta átkarolás milyen erősre sikerül, nem volt elvárható tőle. Az általános emberi tapasztalat szerint ilyen tevékenységtől bordatörés általában nem szokott bekövetkezni. Kialakult a bírói gyakorlat abban a tekintetben, hogy ha a jogos védelmi helyzet fennálll, a személy elleni támadás elhárítása egymagában annak kíméletlen módja miatt nem értékelhető a jogos védelem túllépéseként. A mellkas puszta átkarolása kapcsán azonban még a kíméletlenség fogalma sem kerülhet szóba. Az átkaroló szorítás erejének téves megítélése — vagy a szembenálló fél szervezete ellenálló képességének helytelen megbecsülése — az ilyen megállapítást nem teszi lehetővé, még kevésbé járhat további büntetőjogi következményekkel. Mindezekre tekintettel a megyei bíróság úgy találta, hogy a vádlott a Btk. 25. §-ának (1) bekezdésében meghatározott jogos védelemben cselekedett. Ezért az alaposnak bizonyult vádlotti és védői fellebbezésre tekintettel az első fokú bíróság ítéletének a Be. 260. §-a alapján történt megváltoztatásával a vádlottat az ellene súlyos testi sértés bűntette miatt emelt vád alól a Be. 214. §-a (3) bekezdésének c) pontjában foglaltaknak megfelelően büntethetőséget kizáró okból felmentette. (Székesfehérvári Megyei Bíróság Bf. 263/1976. sz.) (429/1976.) 37