Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)

terv nem készült. A tervezési díj kifizetésével tehát a társadalmi tulajdont kár valóban nem érte. A kötelességszegésre irányuló hivatali vesztegetés bűntettével és a hivatali kötelesség megszegéséért jogtalan előny elfogadásának bűntettével öszszefüggésben elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége — mint az előbbi cselekményeknek az adott esetben szükségképpeni velejárója — látszólagos halmazatot hoz létre. Olyan esetben ugyanis, amikor egy bűncselekmény tényállásának megvalósítása szükségképpen maga után vonja egy másik bűncselekmény tényállásának megvalósulását is, ez utóbbi önállóságának hiányában — jelen esetben büntetlen utócselekmény lévén — halmazat nem jön létre. Mindebből következik, hogy a magánokirat-hamisítás vétsége önállóan nem állapítható meg, az beolvad a kötelességszegésre irányuló hivatali vesztegetés bűntettébe és a hivatali kötelesség megszegéséért jogtalan előny elfogadásának bűntettébe. A magánokirat-hamisítás vétsége külön megállapításának tehát nincs helye. Az első fokú bíróság Sz. L.-nak az építkezési számlázással kapcsolatos cselekményét helyesen minősítette társadalmi vagyon hanyag kezelése vétségének. Ezzel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság magáévá tette az első fokú bíróság indokolását. Sz. L. védője a minősítés miatt bejelentette fellebbezésében a vádlottnak az építkezési számlával kapcsolatos cselekményét árdrágítás bűntettének kérte minősíteni. A Legfelsőbb Bíróság nem tette magáévá a védő álláspontját. A Btk. 238. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott árdrágítás bűntettének tényállási eleme a hatósági árnál, illetve a kötelezően megállapított árnál magasabb ár követelése, kikötése vagy elfogadása. Az út- és csatornaépítéssel kapcsolatos munkák a költségvetésben foglaltaktól lényegesen eltértek. A kivitelező a leszámlázottnál lényegesen roszszabb, szakszerűtlenebb és kevesebb munkát végzett. A leszámlázott összegnek több mint a fele olyan munkákkal kapcsolatos, amelyeket a kivitelező egyáltalán nem vagy nem megfelelően végzett el. P. Gy. a valótlan tartalmú építkezési számla készítésével és benyújtásával a tanács illetékes képviselőit tévedésbe ejtette és a tanács ezért fizette ki a TÖVÁLL-nak a költségvetésben foglalt összeggel azonos összeget. Az első fokú bíróság helyesen fejtette ki, hogy P. Gy.-nak az építkezéssel kapcsolatos cselekménye a csalás bűntettének, Sz. L. cselekménye pedig a társadalmi vagyon hanyag kezelése vétségének tényállási elemeit meríti ki. A vádlottak az építkezési számlával kapcsolatban nem követeltek a hatósági árnál magasabb árat és cselekményük nem az árszínvonalat támadta, ezért cselekményük nem minősül árdrágítás bűntettének. Sz. L. a tervezési díjjal kapcsolatban 10 760 forint vagyoni előnyhöz jutott. Minthogy a pénzösszeg elkobzását nem lehetett elrendelni, a Legfelsőbb Bíróság a vádlottat a Btk. 154. §-ának (2) bekezdése alapján kötelezte, hogy 10 760 forintot az államnak fizessen meg. (Legf. Bír. Bf. II. 448/1975. sz.) (88/1976.) 162