Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)

sőbb Bíróság az első fokú ítéletet felülbírálta. A tényállást és a minősítést változatlanul elfogadva az ítéletet akként változtatta meg, hogy a terheltre kiszabott szabadságvesztés mértékét 3 hónapi szabadságvesztésre leszállította, a lefokozás mellékbüntetést mellőzte és helyette a terheltet 1 évre a szakaszvezetői rendfokozatba visszavetette. A Legfelsőbb Bíróság ítélete ellen a büntetés kiszabása miatt emelt törvényességi óvás szerint törvényt sértett a Legfelsőbb Bíróság másodfokon eljárt tanácsa, amikor a terheltet lefokozás helyett a rendfokozatba visszavetette, mert az elkövetett cselekmény súlya és annak jellege miatt a rendfokozat viselésére méltatlan. Az óvás értelmében a vonatkozó jogszabályok sem teszik lehetővé a néphadseregben hivatásos őrmesterként szolgálatot teljesítő terhelt szakaszvezetővé való visszavetését, mert a hivatásos állományban szolgálatot ellátók legalacsonyabb rendfokozata őrmester lehet. A törvényességi óvás ennek alapján indítványozta az első fokú bíróság ítéletében írt büntetések kiszabását. A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanács a törvényességi óvást az alábbiak szerint alaposnak találta. A terhelt a jellege miatt is súlyos megítélés alá eső elöljárói bűncselekményt valósított meg. Az elöljárói beosztásából adódó lehetőséget felhasználva tartósan, ismétlődően, több alárendeltje sérelmére tanúsított a tényállásban írt magatartást. A hozzá beosztott katonákat emberi méltóságukban is sértette, tevékenységével a néphadseregben követett nevelési és fegyelmezési elveket és módszereket is durván figyelmen kívül hagyta. Ilyen körülmények mellett a Legfelsőbb Bíróság eljárt tanácsa által alkalmazott szabadságvesztés nincs arányban a bűncselekmény súlyával, továbbá a bűntettnek a katonai fegyelemre és függelemre gyakorolt kedvezőtlen kihatásával. Az Elnökségi Tanács ezért az első fokú bíróság által helyes mértékben meghatározottak szerint kiszabott szabadságvesztés büntetést találta arányban állónak a terhelt bűncselekményének a súlyával és főbüntetésként 8 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Lehetőséget látott viszont e büntetés próbaidőre történő felfüggesztésére. E körben figyelembe vette, hogy a terhelt a bűncselekményét maga tárta fel elöljárói előtt, nyomatékkal pedig azt is, hogy három kiskorú gyermek eltartásáról köteles gondoskodni. A Btk. 70. §-ának (1) és (3) bekezdése alapján ezért a szabadságvesztés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. Alaposnak bizonyult továbbá a törvényességi óvás abban a tekintetben is, hogy a terhelt lefokozása nem mellőzhető. A bűncselekmény elkövetésének a körülményeiből, annak jellegéből az Elnökségi Tanács azt a következtetést vonta le, hogy a terhelt olyan mértékben sértette a rendfokozat tekintélyét, hogy annak viselésére a továbbiakban nem mutatkozik érdemesnek. A beosztottainak szabályellenesen lehetővé tette a szeszes ital fogyasztását, akik közül egyesek le is ittasodtak. Ugyanakkor ő maga is italozott és ezzel helytelen elöljárói példát mutatott. Egyik sorkatona beosztottját durván bántalmazta, majd azzal másik alárendeltjét is ütlegeltette, később pedig arra akarta rávenni, hogy őt üsse meg. A terhelt ekkor a zubbonyát és ingét is levetette. Mindezt a sorkatona alárendeltjei előtt valósítota meg. A rendfokozat tekintélyét ezáltal oly mértékben sértette meg, hogy annak sérelme nélkül a továbbiakban azt nem viselheti. Ezért a Btk. 110. §-ának alkalmazásával le kellett fokozni. 151