Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)

rábban leszállt és gyalog ment tovább. Az egyik útkereszteződés közelében a hazafelé igyekvő sértett nő után ment, s mikor azt utolérte, bal kézzel megfogta annak torkát, jobb kézzel pedig befogta a száját és rászólt, hogy ne kiabáljon, mert leszúrja. A sértett azonban kirántotta a fejét a vádlott fogásából és sikoltozni kezdett, mire a vádlott leleplezésétől tartva elfutott a helyszínről. A sértett egy véletlenül odaérkező taxi-gépkocsivezető segítségét kérte, aki az egyik mellékutcába befutott és ott a parkoló gépkocsik között elrejtőző vádlottat a helyszínre érkező rendőrjárőr segítségével elfogta. A vádlott e cselekményéért előzetes letartóztatásban volt, majd miután szabadlábra helyezték és alakulatához visszatért, onnan engedély nélkül ismét eltávozott, és 34 óra jogtalan távollét után tért csak vissza egységéhez. A Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet az enyhítésre irányuló vádlotti és védői fellebbezésekkel. A katonai bíróság ugyanis az elkövetett bűncselekmények társadalomra veszélyességi fokával és a bűnösségi körülményekkel arányban álló szabadságvesztés büntetést alkalmazott. A vádlottat különböző bűncselekmények miatt — köztük természet elleni fajtalanság és vagyon elleni bűncselekmények miatt — már négyszer elítélték. A most elbírált, garázdaságot megvalósító cselekménye is súlyos megítélés alá esik, mivel az éjszakai órákban hazafelé igyekvő magányos nőt a nyílt utcán útonálló módon támadott meg. A Legfelsőbb Bíróság e bűncselekményhez kapcsolódóan további súlyosító körülményként vette figyelembe a vádlott terhére, hogy ez alkalommal is engedély nélkül hagyta el kiképzési munkahelyét. A Legfelsőbb Bíróság is nyomatékos súlyosító körülménynek tekinti azt, hogy a vádlott a terhére megállapított második bűncselekményt, az önkényes eltávozás vétségét, az ellene már folyó nyomozás tartama alatt követte el. Az ilyen visszaeső, nem katonai és katonai bűncselekményeket már többször elkövető vádlottal szemben a 6. sz. Irányelvben foglaltaknak megfelelően a törvény szigorát kell alkalmazni. Mindezekre figyelemmel a vádlottal szemben hozott első fokú ítélet sem a fő- sem pedig a mellékbüntetés vonatkozásában nem eltúlzott. A büntetés bármilyen irányú enyhítése veszélyeztethetné a Btk. 34. §-ában írt büntetési célok elérését. Ezért az enyhítésre irányuló fellebbezések nem is vezettek eredményre. A Legfelsőbb Bíróság nem látott lehetőséget a kiszabott büntetésnek — a Btk. 107. §-ának (1) bekezdése szerinti — fegyelmező zászlóaljban történő végrehajtására sem. A vádlott büntetését — a korábbi és a jelenlegi alkalmazott büntetései folytán — a Btk. 38/A. §-ának b) pontja szerint fegyházban kell végrehajtani. Az ilyen elkövetők vonatkozásában csak egészen kivételesen kerülhet sor a büntetés említett katonai módjának alkalmazására. (BK 490. sz. VII. rész.) A fegyelmező zászlóalj ugyanis nem alkalmas a súlyos bűncselekményt elkövetők és a többszörös visszaesők megnevelésére. A büntetés célja ilyen elkövetőknél ezúton nem is érhető el. A jelen ügy vádlottjánál ez az egészen kivételes lehetőség semmiképpen sem adható meg, mivel már sorozatosan került szembe a törvénnyel, válogatás nélkül követett el különböző bűncselekményeket. Az eddigi büntetések — köztük több éves letöltött szabadságvesztés — a vádlottnál egyáltalán nem érte el a kívánt nevelő hatást. A kifejtettek szerint törvényes és indokolt a katonai bíróság ítéletének fegyház büntetésvégrehajtási fokozatot megállapító rendelkezése is; ezért a 147