Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)

április 21. napján történt leváltásáig az üzletben rendszeresen fogyasztott térítés nélkül szeszes italt és utasította az alkalmazottakat, hogy egyes ven­dégeket ugyancsak térítés nélkül szolgáljanak ki. Több alkalommal az üz­letből cukrászsüteményt vitt a lakására, amiért ugyancsak nem fizetett. A társadalmi tulajdonban okozott kár hozzávetőlegesen 20 000 forintra volt tehető. A másodfokú bíróság ítéletével az első fokú ítéletet akként változtatta meg, hogy a pénzmellékbüntetést 1000 forintra mérsékelte, megállapítván azt is, hogy a terhelt által okozott kár összege 8000 forint. A fenti ítéletek ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Legfelsőbb Bíróság a XXXIV. sz. büntető elvi döntésében részletesen és behatóan elemezte azokat a szempontokat, amelyeket a próbaidő tartamá­nak differenciált magállapításánál figyelembe kell venni, rámutatva arra, hogy a vizsgálódás középpontjában az egyéni megelőzés követelménye áll. Nyilvánvaló tehát, hogy amennyiben a tárgyi tényezők önmagukban nem követelik meg a próbaidő tartamának hosszabb időben való megválasztását — mint a jelen esetben is — úgy a személyi körülmények lépnek előtérbe. A terhelt 1971-ben és 1972. év elején követte el cselekményeit, tehát a jogerős határozatok meghozataláig mintegy 3 és fél év telt el, amíg a bün­tető eljárás súlya alatt állott. A terheltet egyébként 1972 áprilisában állásá­ból elbocsátották s azóta segédmunkásként dolgozik. Mindezek a tényezők azt igazolják, hogy elégséges lett volna a próbaidő rövidebb tartamban való megállapítása, a büntetési célok ugyanis ily módon is maradéktalanul megvalósulhatnak. Az ellenkező álláspont gyakorlatilag arra vezetne, hogy az 1970—1971. között elkövetett bűncselekmények kö­vetkezményei alól az elítélt 1979. év október 1-én mentesülne, ami nyilván­valóan nem lenne indokolt. Ezért a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a fenti határozatok em­lített részükben törvénysértőek és azokat hatályon kívül helyezve a terhelt­tel szemben kiszabott szabadságvesztést 1 évi próbaidőre függesztette fel. (Legf. Bír. B. törv. V. 1074/1976. sz.) (51/1977.) 7963. Az elkövetett bűntett jellegét, tárgyi súlyát és az elkövető szemé­lyi körülményeit egyaránt értékelni kell a büntetés végrehajtásának a fel­függesztése kérdésénél. A járásbíróság a büntetett előéletű terheltet folytatólagosan magánokirat­hamisítással elkövetett sikkasztás bűntettéért 1 évi szabadságvesztésre mint főbüntetésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra mint mellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 4 évi próbaidőre felfüggesztette. Megálla­pította, hogy a szabadságvesztés végrehajtása esetén börtönben kell végre­hajtani. A tényállás lényege szerint a terhelt az erősen csökkent látóképességű házastársa helyett — aki házfelügyelő volt egy bérházban — rendszeresen végezte a lakbérek és a szolgáltatási díjak beszedését, valamint az ezzel kapcsolatos adminisztrációs teendőket. 1975 nyarától a beszedett összegek egy részét az Ingatlankezelő Vállalat­hoz nem fizette be és nem könyvelte el. Ugyanakkor a pénz átvételét a bér­lők lakbérkönyvében minden alkalommal igazolta, a befizetési tömbön azon­ban a bérlők helyett több alkalommal maga írta alá a bérlők nevét, hogy a visszaélést leplezze. 114

Next

/
Oldalképek
Tartalom