Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)

tényállás mindenben megalapozott voltára figyelemmel nem látott okot az első fokú határozat hatályon kívül helyezésére sem. Az irányadó tényállás alapján az első fokú bíróság helyesen állapította meg a vádlott bűnösségét és a cselekmény minősítése is megfelel a vonatkozó anyagi jogszabályoknak [Btk. 194. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő bűntett I. és II. tétele]. Tévedett azonban az első fokú bíróság a büntetés kiszabásánál. A súlyosítást célzó ügyészi fellebbezés alapos. Az említett első bírói tévedés egyfelől arra vezethető vissza, hogy bizonyos bűnösségi körülményeket elmulasztott a vádlott terhére figyelembe venni, míg másokat tévesen értékelt a vádlott javára, másfelől a helyesen feltárt tényezőket nem a valóságos súlyuk, jelentőségük szerint értékelte. Elmulasztotta súlyosbító körülményként a vádlott terhére róni azt, hogy a cselekmény — a létrejött eredménynek megfelelően — kétszeresen is súlyosabb minősítés alá esik. Téves az a megállapítás is, hogy a vádlott lényeges mozzanatokat érintően tett tényfeltáró beismerő vallomást. Erről — a másodfokú tárgyaláson is megismételt védekezés ismeretében — szó sem lehet, hiszen a nevezett éppen a felelősségét megalapozó döntő tényezők tekintetében vonta kétségbe az őt terhelő tények valóságát. / Nyilvánvaló viszont, hogy ilyen körülmények között őszinte megbánásról beszélni fogalmilag kizárt. A Legfelsőbb Bíróság a fent kifejtetteknek megfelelően a bűnösségi körülményeket helyesbítette. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a vádlott személyét a korábbi büntetőjogi rosszallást érdemlő magatartásaiból is kitűnően nagyfokú felelőtlenség, mások érdekeinek, jogainak figyelmen kívül hagyása jellemzi. Az utóbbi — a legsúlyosabb eredménnyel járó — részben italozására visszavezethető gondatlansága miatt alkalmazott figyelmeztető jellegű büntetés ellenére magatartásán nem változtatott és tudottan hosszú időn keresztül olyan járművel közlekedett, amely állandó veszélyforrást jelentett a közúti forgalom összes résztvevői számára. Mindez kirívó fegyelmezetlenségét és embertársaival szembeni nemtörődömségét igazolja. Ehhez járult hozzá a cselekmény időpontjában a több alapvető szabály igen durva, nagyrészt szándékos megsértése, amely az ismert tragikus eredményhez vezetett. Nem igényel különösebb indokolást az, hogy az ilyen tömegbaleset — az egyéni sérelmeken túlmenően — milyen jelentős negatív társadalmi kihatással jár együtt. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság úgy látta, hogy a vádlottal szemben súlyosabb tartalmú szabadságvesztés kiszabása indokolt, és ezért az első fokú bíróság ítéletét a Be. 260. §-a szerint akként változtatta meg, hogy a szabadságvesztés tartamát 6 évre felemelte. (Legf. Bír. Bf. V. 678/ 1977. sz.) (525/1977.) W 7932. A felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni eröszakot megvalósító, büntetett előéletű terhelttel szemben szigorú büntetés kiszabására van szükség. (44/1976.) Részletesen: Btk. 155. §-nál. 7933. 20 éven aluli vádlottal szemben, hivatását teljesítő rendőr megölése miatt életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása. Az aljas indokból 100