Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

A megyei bíróság az 1973. február 21-én hozott ítéletével a járásbíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a járművezetéstől eltiltást mellőzte. Ezzel kapcsolatban is kifejtette, hogy a járásbíróság helyesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy a járművezetéstől eltiltásnak helye van [Btk. 52/A. §, 194/A. (3) bek.], annak mértékét is megfelelő időtartamban állapította meg. A bűncselekményt azonban a terhelt 1972. május 3. napján követte el, az elkövetéskor a járművezetői jogosítványát nem vonták be, azóta közel egy év telt el, ez idő alatt balesetmentesen vezetett, ezért a járművezetéstől eltiltás ennyi idő után célját veszítette. A másodfokú ítélet ellen a mellékbüntetés mellőzése miatt emelt törvényességi óvás alapos. A járművezetéstől eltiltásnak mint mellékbüntetésnek a főbüntetéssel együtt kell biztosítania a társadalom védelme érdekében a büntetés célkitűzéseit: az elkövető megjavítását, továbbá a társadalom tagjainak visszatartását a bűnözéstől. Ebből következik, hogy az említett mellékbüntetés kiszabását önmagában nem teszi feleslegessé az, hogy a tettes az elkövetéstől a bűncselekmény elbírálásáig eltelt idő alatt újabb szabályszegést nem követ el, illetve hogy a rendőrhatóság a vezetői engedélyt nem vonta be. Az adott esetben a terhelt sebességcsökkentés, kellő óvatosság, körültekintés nélkül közelítette meg a kijelölt gyalogátkelőhelyet olyan időben, amikor az úttest a szemerkélő eső miatt nedves, csúszós volt. E szabályszegése eredményezte, hogy két személy került veszélyhelyzetbe. A szabályszegéséből olyan fokú felelőtlenség ismerhető fel, amely az adott esetben az egyéni átnevelés, de az általános megelőzés érdekében is indokolttá teszi a járművezetéstől eltiltást. Erre egyébként a másodfokú bíróság az ítéletében utalt is, amikor megállapította, hogy a mellékbüntetés alkalmazása indokolt volt az első fokú bíróság részéről és annak időtartamát is helyesen állapította meg. A mellékbüntetés kiszabása tehát törvényes volt, annak indokoltsága a másodfokú ítélet meghozatala idején sem szűnt meg. Rámutat még a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a másodfokú bíróság ítéleti indokolása részben önmagának is ellentmond. Ha ugyanis helyes az első fokú bíróságnak az az intézkedése, hogy megfelelő tartamban mellékbüntetést szabott ki, akkor az első fokú ítélet meghozatalától a másodfokú ítéletig eltelt két és fél hónapi időmúlás vagy a cselekmény elkövetésétől a jogerős elbírálásáig eltelt kb. 9 és fél hónap önmagában még semmi esetre sem ad alapot olyan további megállapításra, hogy a mellékbüntetés kiszabása már „célját vesztette". A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértést megállapította és a terheltet mellékbüntetésül a járművezetéstől 6 hónapra eltiltotta. (Legf. Bír. B. törv. V. 557/1973. sz.) (49/1974.) 7131. Nagyfokú veszélyességet magában rejtő, igen durva és kettős közlekedési szabályszegés esetén a járművezetéstől eltiltás nem mellőzhető. A járásbíróság a terheltet súlyos testi sértést okozó gondatlanul elkövetett közlekedési vétség miatt 4 hónapi szabadságvesztésre és 1500 forint pénzmellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 évi 91