Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

való eltiltás annak bírói ítéletben foglalt kifejezése, hogy a terhelt bizonyos ideig méltatlan a közügyekben való közreműködésre. Az Elnökségi Tanács a jelen esetben — egyetértve a törvényességi óvásban írtakkal — megállapította, hogy az elkövetett bűncselekmény jellege, valamint az elkövetés körülményei miatt a terhelt a közügyek gyakorlására egy ideig méltatlan. A terhelt a szocialista erkölcsi és jogi normákat egyaránt durván sértő bűncselekményt követett el. Leánytestvérével három esetben közösült, és a kapcsolatukból gyermek is született. A terhelt a nemi közösülést ismétlődően folytatta, tehát a cselekménye folytatólagosnak is minősül. így a bűncselekménynek büntetést maga után vonó következményein túl, kifejezésre kell juttatnia a társadalom tagjainak rosszallását abban is, hogy a terhelt egy ideig az állampolgári jogait nem gyakorolhatja. A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa ennek megfelelően megállapította, hogy a katonai bíróság törvényességi óvással megtámadott ítélete, a közügyektől eltiltás mellékbüntetés mellőzése miatt törvénysértő. Hasonlóan törvénysértő a Legfelsőbb Bíróság ítélete is, minthogy súlyosításra irányuló fellebbezés hiányában a közügyektől eltiltás kiszabására a fellebbezési eljárásban nem volt törvényes lehetősége. A törvénysértés kiküszöbölésére a terheltet a bűncselekmény súlyához és a bűnösségi körülményekhez mérten mellékbüntetésül, a Btk. 49. és 50. §-a alapján 2 évre a közügyektől eltiltotta. (Legf. Bír. Eln. Tan. K. törv. 281/1974. sz.) (1/1975.) 7121. Rablás bűntettét elkövetővel szemben a közügyektől eltiltás mellőzése törvénysértő. A járásbíróság mint fiatalkorúak bírósága visszaesőként és társtettesként elkövetett rablás bűntette miatt fk. I. Imre és K. Ferenc terhelteket fejenként 3 évi szabadságvesztésre, míg B. Dezső terheltet társtettesként elkövetett rablás bűntette miatt 2 évi szabadságvesztésre ítélte. A járásbíróság ítéletét a megyei bíróság helyben hagyta. A bűnösség alapjául szolgáló tényállás lényege a következő. A terheltek megismerkedtek egy lengyel állampolgárral, akinek I. Imre eladott egy nyakláncot. Ezt követően a terheltek és a sértett együtt szórakoztak, italoztak. A terheltek további szórakozás céljából a sértettet a P. eszpresszóba hívták. Megelőzően már szóba került közöttük, hogy a sértett pénzét meg kellene szerezni, ebben meg is állapodtak. A presszó felé haladva B. Dezső terhelt a sértettnek ököllel az arcába sújtott, I. Imre pedig a megtántorodott sértettet a földre lökte. A földön fekvő sértettet a terheltek több ízben megrúgták. I. Imre a sértett zsebéből 40 Ft-ot, 70 cseh koronát és 520 zlotyt vett ki, B. Dezső a karóráját vette el, míg K. Ferenc azt a nyakláncot, amelyet a sértett korábban I. Imrétől vásárolt. A sértett az elszenvedett bántalmazás következtében 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett. A sértett kára a nyomozati eljárás során jórészt megtérült. A közügyektől eltiltás nem alkalmazása miatt emelt törvényességi óvás alapos. A Btk. 49. §-a értelmében közügyektől eltiltást kell alkalmazni azzal 85