Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

A terheltek ügyében a katonai bíróság a helyes mértékben megállapított szabadságvesztés végrehajtásának fegyelmező zászlóaljban való elrendelésekor az erre vonatkozó törvényes rendelkezéseknek megfelelően járt el. Azok ugyanis kifejezetten katonai jellegű bűncselekményeket követtek el, és szorosan ehhez kapcsolódott a szolgálati fegyverük elvitele útján megvalósított más bűncselekményük is. Alapjaiban tehát a szolgálati renddel és fegyelemmel helyezkedtek szembe, ugyanakkor a polgári életben, de katonai szolgálatuk alatt sem merült fel kifogás magatartásuk ellen. Előéletük és cselekményük jellege így nem zárta ki, sőt indokolta a reájuk kiszabott szabadságvesztés fegyelmező zászlóaljban való végrehajtásának elrendelését, mert ez állt összhangban a katonai szolgálati érdekekkel is. Mindezekre figyelemmel a büntetés célja náluk e végrehajtási mód alkalmazásával érhető el elsősorban. A szabadságvesztés végrehajtási módjának törvényességéből pedig — az előzőekben részletezett indokoknál fogva — következik, hogy a közügyektől eltiltás alkalmazásának a törvényes feltételei a terheltek vonatkozásában nem állnak fenn. Bár a katonai bíróság főbüntetésként szabadságvesztésre ítélte őket — az összes körülményekre tekintettel —, azonban sem a bűncselekmény jellegéből, sem a terheltek személyében meglevő társadalomra veszélyességéből nem lehet alappal következtetni arra, hogy a közügyekben részvételre méltatlanok lennének. A Legfelsőbb Bíróság ezért mindkét terhelt tekintetében törvénysértőnek találta a katonai bíróság ítéletének mellékbüntetésként közügyektől eltiltást megállapító részét. Ez okból a bejelentett törvényességi óvásnak helyt adva, e rendelkezéseket hatályon kívül helyezte, és a közügyektől eltiltást mindkét terhelt vonatkozásában mellőzte. (Legf. Bír. K. törv. 437/1973. sz.) (4/1974.) 7119. A feltételes szabadság tartama alatt a javító-nevelő munkát végre kell hajtani, és az csak akkor foglalható összbüntetésbe azzal a szabadságvesztéssel, melyből a terheltet feltételes szabadságra bocsátották, ha a feltételes szabadságot megszüntették (Btk. 49. §). Az első fokú bíróság a terheltre kiszabott 10 hónapi javító-nevelő munkát, valamint a 4 hónapi szabadságvesztést összbüntetésbe foglalta és a terheltet összbüntetésként 8 hónapi börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság alaposnak találta. A feltételes szabadságra bocsátott elítéltnek akár ezt megelőzően, akár a feltételes szabadság tartama alatt elkövetett bűncselekmény miatt javító-nevelő munkára elítélése esetén az utóbbi büntetés — a feltételes szabadság ideje alatt is — önállóan végrehajtható és csak akkor foglalható összbüntetésbe azzal a korábbi szabadságvesztéssel, amelyből az elítéltet feltételes szabadságra bocsátották, ha a feltételes szabadságot — a Btk. 40. §-ának (3) vagy (4) bekezdése alapján — megszüntették (BK 446.). A járásbíróság mindezeket figyelmen kívül hagyta, mert a 4 hónapi szabadságvesztést és a 10 hónapi javító-nevelő munkát olyan időpontban foglalta összbüntetésbe, amikor a szabadságvesztés büntetésből a terhelt 83