Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

ítéleteket a Be. 290. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az ügyet az első fokon eljárt bíróságnak visszaküldte. Az új eljárás során pontosan fel kell deríteni a tényállást a terhelt szándéka tekintetében. Állást kell foglalni, hogy a terhelt H. Jánost vagy G. Lajosnét akarta-e bántalmazni. Ennek eredményeként tisztázni kell, hogy megállapítható-e az elvétés esete, ha igen, akkor állást kell foglalni, hogy a szándékon túli cselekmény tekintetében a terheltet gondatlanság terheli-e. (Legf. Bír. B. törv. III. 687/1974. sz.) (60/1975.) 7651. Ha a vádiratban leírt tényállás egy részét az ügyész — tévedésből — nem minősíti, az nem tekinthető a vádemelés mellőzésének. A városi ügyészség a terhelt ellen vádat emelt a Btk. 257. §-a (1) bekezdésének első fordulatába ütköző könnyű testi sértés vétsége miatt. A vádiratban írtak szerint a terhelt megismerkedett a sértettel és sétálni hívta. Amikor az egyik bokros területhez érkeztek, a terhelt közölte a sértettel közösülési szándékát, s amikor az ellenkezett, többször megütötte, dulakodott vele. A sértettnek sikerült elmenekülnie, lábán és nyakán azonban 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. A vádirat utalt arra, hogy a sértett az erőszakos nemi közösülés bűntettének kísérletére nézve magánindítványt nem kívánt előterjeszteni, csupán a könynyű testi sértés vétsége vonatkozásában kívánta a terhelt megbüntetését. Az első fokú bíróság a terheltet bűnösnek mondotta ki 1 rb. erőszakos nemi közösülés kísérletében. Az ítélet indokolásában a bíróság hivatkozott arra, hogy a sértett a bíróságon — kihallgatása során — akként nyilatkozott, hogy „a szükséges magánindítványt terjesztem elő a nevezett megbüntetése iránt, mégpedig elsősorban könnyű testi sértés miatt, de ha a fenti cselekmény erőszakos nemi közösülés kísérlete, amiatt teszek feljelentést". A jegyzőkönyvből kitűnik az is, hogy a gépelt mondatrészbe egy „is" szócskát is beírt valaki, a mondat értelmének lényegén azonban a bejegyzés nem változtat. A rendőrségi kihallgatásakor kijelentette a sértett, hogy csak könnyű testi sértés miatt kíván feljelentést tenni, nemi erőszak miatt nem, mert a terhelt a mellét csak egy alkalommal fogta meg, az alsónadrágot nem tudta lehúzni róla és a nemi szervét sem tudta megfogni. Az első fokú bíróság az ügyészi állásponttól eltérően a Btk. 29. §-ának (3) bekezdésére hivatkozással — mely szerint a magánindítvány nem vonható vissza — a terhelt cselekményét erőszakos nemi közösülés bűntette kísérletének minősítette. A megyei bíróság az első fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az iratokat az ügyésznek visszaküldte. A végzés indokolása szerint a sértett nemcsak a vádban minősített könnyű testi sértés vétsége, hanem erőszakos nemi közösülés bűntettének kísérlete miatt is érvényes magánindítványt terjesztett elő, amikor kifejezésre juttatta a terhelt büntető eljárásban történő felelősségre vonását célzó kívánságát és a sérelmére elkövetett cselekményt az erőszakkal történő közösülésre vonatkozóan is mint történeti tényállást előadta. A másodfokú bíróság álláspontja szerint azonban az ügyész kifejezetten 500