Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

a Legfelsőbb Bíróság — a Be. 239. §-ának (1) bekezdése értelmében — kötve volt a megállapított tényálláshoz: azt a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján kiegészíteni vagy helyesbíteni, illetve az ítéletet a Be. 262. §-ának (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezni nem állt módjában. c) A Legfelsőbb Bíróság a megalapozatlanságot sérelmező ügyészi fellebbezés vonatkozásában összefoglalásként még a következőkre mutat rá: Az ügyészi fellebbezés indokai szerint a bizonyítás anyaga olyan logikai következtetések levonására is alapot adhat, amelyek a vádlottak bűnösségére utalnak. Vagyis: a nagyterjedelmű bizonyítási anyagot az első fokú bíróságnak ellenkező módon is lehetett volna értékelnie. Az első fokú bíróság azonban a bizonyítékok értékelésével kapcsolatos álláspontját, amelyet a közvetlenség alapelvének érvényesülése mellett meggyőződése alapján alakított ki, kellően megindokolta, és egyben így jutott arra a következtetésre, hogy a bűntettnek más személyek által való elkövetése sem kizárt. Az ennek az álláspontnak az alapjául szolgáló bizonyítékok újraértékelésére törvényi lehetőség nincs [Be. 239. §, 258. § (2) bek.], ugyanakkor ahhoz az ártatlanság vélelmének büntető eljárásjogi alapelvéből (Be. 3. §) és más törvényes rendelkezésekből folyó következmények fűződnek, így elsősorban az, hogy az eljáró hatóságok a kétséget kizáróan nem bizonyított tényeket a terhelt terhére nem értékelhetik [Be. 61. § (4) bek.]; továbbá, hogy a bíróságnak felmentő ítéletet kell hoznia, ha a bűncselekmény elkövetése, illetőleg az, hogy azt a vádlott követte el, nincs bizonyítva [Be. 214. § (3) bek. b) pont]. A törvény értelmében tehát a bűnösséget megalapozó tényállás megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha a bizonyítékok olyan bizonyosság-erejűek, amelyek a bűncselekmény más által való elkövetésének lehetőségét kizárják. Ha viszont a bíróság meggyőződése szerint a bizonyítás anyaga csupán — bármily nagyfokú — valószínűséget eredményezett, bűnösség alapjául szolgáló tényállás meg nem állapítható. (Legf. Bír. Bf. I. 308/1974. sz.) (164/1975.) 7649. A rendelkezésre álló terhelő és mentő körülmények hiánytalan felvételének elmulasztása az ítélet hatályon kívül helyezését eredményezheti. (505/1975.) Részletesen: Be. 262. §-nál. Az eljárási feladatok megosztása 9.§ 7650. Elvétés esetén a minősítés kérdésében a bíróság a vádelv sérelme nélkül, a vádirati minősítéstől nem korlátozva foglalhat állást, tekintet nélkül arra, hogy egy vagy két bűncselekménynek minősíti-e a terhelt egyetlen tevékenységét. A kerületi bíróság O. János terheltet bűnösnek mondotta ki súlyos testi sértés bűntettében. Ezért őt 1 évi szabadságvesztésre és 2000 Ft pénz497