Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

Az I. r. vádlott kiabálva utánament, utolérte és karonfogva az üzletvezetőhöz vitte. Faggatta, hogy ki adott részére megbízást a lopásra. Kijelentette, hogy elviszi a rendőrségre, ahol majd mindent meg fog mondani. Az üzletben az üzletvezetővel együtt öt személy dolgozott. Mind arra kérték a vádlottakat, hogy az ügyben ne tegyenek feljelentést, az üzletvezetőnő azt is hangsúlyozta, hogy inkább kifizetik a kárt. Ezek után a vádlottak közölték J. Ilonával és az üzletvezetővel, hogy a vádbeli esetig 460 Ft hiányuk keletkezett. Ennek a megfizetéséhez ragaszkodtak. J. Ilona munkatársaitól kérte kölcsön a pénz egy részét, a hiányzó összeget pedig maga pótolta: végül is 460 Ft-ot átadott az I. r. vádlottnak. A vödörbe rakott 4 rúd szalámi sértetlenül visszakerült a vádlottakhoz. A megyei bíróság által foganatosított részbizonyítás megerősítette a tényállást abban a vonatkozásban, hogy a vádlottaknak valóban volt korábban is hiányuk a b-i útvonalon. Az irányadó tényállás alapján a vádlottak a megyei bíróság álláspontja szerint is felmentendők voltak. A zsarolás bűntettének a megállapítása szóba sem kerülhet, hiszen a vádlottakat nem jogtalan haszonszerzési cél vezette a boltban elhangzott fenyegetés során, hanem csupán a korábban keletkezett káruk megtérítését akarták elérni. A vádlottak tehát jogos vagyoni igényüknek kívántak érvényt szerezni; ilyen esetben viszont már csak a Btk. 305. §-ának (1) bekezdésében meghatározott önbíráskodás törvényes tényállása jöhet szóba. A Btk. 305. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint azonban nem valósul meg az önbíráskodás, ha a fenyegetés az igény érvényesítésének megengedett eszköze. A feljelentés kilátásba helyezése a bűncselekménnyel okozott kár megtérítésének szorgalmazása céljából az igény érvényesítésének megengedett módja. A jelen esetben alkalmazott fenyegetés tehát az igény érvényesítésének megengedett eszköze volt. (Székesfehérvári Megyei Bíróság Bf. 665/1973. sz.) (369/1974.) Vegyes rendelkezések Tevékeny megbánás 309. § 7627. BK. 521. szám (BH. 1975. évi 6. sz.) A tevékeny megbánás megállapítható, ha — több elkövető esetén — a bejelentéssel egyidejűleg az elkövető az okozott kár (érték) reá eső részét téríti meg: úgyszintén akkor is, ha az elkövető a bűncselekményt olyan személynél jelenti be, aki annak a hatósághoz továbbítására hivatali vagy munkaköri kötelességénél fogva köteles. I. A bűncselekmény elkövetésének őszinte megbánása, úgyszintén az 475