Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

A kár — amely egyes vagyon elleni bűncselekményeknél, ezek között a rongálásnál is, mint a bűncselekmény eredménye jelentkezik — összegszerűen meghatározható és pénzben is kifejezhető, mely magában foglalja a károkozó körülmény folytán a károsult vagyonában beállt értékcsökkenést és az elmaradt vagyoni előnyt. A muzeális értékű régészeti leletek általában nem tárgyai az áruforgalomnak, ez azonban nem jelenti azt, hogy vagyoni értékük nincs, s azok megrongálása, megsemmisítése kár bekövetkezését ne eredményezné. A muzeális értékű tárgyak éppen azért, mert ritkaságok, egyedi jellegüknél és pótolhatatlanságuknál fogva a vagyontárgyak körében kiemelt jogvédelmet igényelnek, mivel kifejező részei az egyetemes emberi kultúrának, hazánk történeti múltjának jellegzetes emlékei, kulturális fejlődésének tárgyi bizonyítékai, valamint tudományos, művelődéstörténeti szempontból is jelentősek. A kifejtettekből következik, hogy az egyedi jellegű, régészeti leletek tárgyai lehetnek a Btk. XVI. fejezetében foglalt bűncselekményeknek. Az viszont kétségtelenül megállapítható, hogy az adott ügyben megrongálódott mozaikpadlórészek értéke jelenleg pontosan nem határozható meg. Ennek oka az, hogy ez a romterület régészetileg mind a mai napig nincs feltárva, ezért nem állapítható meg, hogy a föld felszínére eltöredezetten került mozaiklapdarabok egy összefüggő és az 1974. június 19. napját megelőzően ép mozaikpadló részeit alkották-e; mi volt ennek az eredeti pontos mérete; mely időből származott; a restaurálás utólagos lehetősége fennáll-e; milyen érték semmisült meg június 19. napján és mi az a kárösszeg, amely június 21. napján a délutáni földforgatás következtében állt be. E kérdések ez idő szerinti tisztázottságának a hiányával magyarázható, hogy a nyomozás során a Magyar Nemzeti Múzeum a feltételezett mozaikpadló értékét, illetőleg a bekövetkezett kárt több alkalommal eltérően jelölte meg: a feljelentés kiegészítésében 1 200 000 forintról, majd 3 000 000 forintról tett említést, de újabb válaszában már csak 600 000 forintra becsülte az értéket. A Legfelsőbb Bíróság már több határozatában rámutatott arra, hogy rongálás esetén a kár összegét egyrészt a megrongált dolog helyrehozatalára fordított költség, másrészt pedig a rongálás következtében előálló értékcsökkenés teszi ki s ez az irányadó mind a bűncselekmény megvalósulása, mind annak minősítése szempontjából. Az Elnökségi Tanács álláspontja szerint a kárösszeg ez idő szerint pontos tisztázottságának a hiányában is megállapítható az eljárás adataiból, hogy a mintegy 1600 éves, római korból származó, ritkaságnak tekintendő, öt színből álló mozaik meghaladja azt az értéket, amely a Legfelsőbb Bíróság elvi iránymutatásában foglaltak szerint a „különösen nagy kár (érték)" fogalma alá tartozik. Ez következik egyébként a muzeális értékű régészeti leletek kiemelkedő jelentőségéből is. Az elkövetéskor hatályban volt Ptk. 132. §-ának (1) bekezdésében, illetőleg az 1975. évi 6. számú törvényerejű rendelet 1. §-ával módosított 1963. évi 9. sz. törvényerejű rendelet 17. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel a földbe, a vizek medrében vagy máshol rejlő, illetőleg onnan előkerülő muzeális vagy műemlék értékű tárgyak az állam tulajdonát képezik. 471