Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

nek II. fordulatában szabályozott helyzetet tekintette enyhítő körülménynek. (Legf. Bír. Bf. I. 185/1972. sz.) (2/1974.) 7070. A jogos védelem megállapításának és az emberölés erős felindulásban elkövetettként való minősítésének egymáshoz való viszonya. Az első fokú bíróság a vádlottat erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének a kísérlete miatt ítélte el. A jogos védelem esetének fennállását azzal az indokkal vetette el, hogy a vádlott, miután a sértett által elejtett kést megszerezte, annak az élettársa elleni további használatától már nem tarthatott, viszont a sértett puszta kézzel való támadásának elhárításához a megszerzett késsel való szúrás szükségtelen volt. Ebből az indokolásából kitűnően az első fokú bíróság is felismerte, hogy a sértett a vádlott élettársa elleni jogtalan támadást nem hagyta abba, csupán — a kés elvesztése után — puszta kézzel folytatta. így a sértett még komoly fizikai erőkifejtésre volt képes. A vádlott joggal tarthatott attól, hogy élettársa a sértett bántalmazása folytán testi sérülést is szenved. Más kérdés, hogy ennek a támadásnak az elhárításához kés használata már nem volt szükséges, de a jogos védelmi helyzet még nem szűnt meg. Az elhárításhoz szükséges mérték túllépése az adott esetben a vádlott felmentésére nem vezethet, de a büntetés kiszabásánál értékelendő tényező. Tévedett tehát az első fokú bíróság, amikor annak helyes felismerése és megállapítása mellett, hogy a vádlott eshetőlegesen a sértett megölésére alkalmas magatartást tanúsított, és ezért cselekménye élet elleni cselekmény, annak privilegizált esete szerint erős felindulásban elkövetett emberölés kísérletének minősítette a vádlott cselekményét. A Legfelsőbb Bíróság 6. sz. irányelvében (BJD 2768. sz., BEH 30. old.) is kifejezésre jutó állandósult bírói gyakorlatnak megfelelően: a Btk. 253. §-ának (1) bekezdésében és a Btk. 254. §-ában leírt törvényi tényállásokban azonos az elkövetési cselekmény. A bíróságnak előbb az elkövetési magatartást kell értékelnie, s csak azután térhet rá a privilegizáló körülményként meghatározott „méltányolható okból származó erős felindulás" vizsgálatára. Ha e vizsgálódás körében úgy találja, hogy az elkövető szándéka méltányolható okból származó erős felindulásban keletkezett, a cselekményt a Btk. 254. §-a szerint kell minősítenie. Ha azonban azt észleli, hogy a felindulás e tényelemeken túlmenően jogos védelmi helyzetben levő megtámadottban éledt, akkor a jogos védelem szükséges mértékét túllépő elkövető ölési cselekményére nem a Btk. 254. §-ában meghatározott minősítést kell alkalmaznia, hanem ehelyett az emberölés alapesetét kell megállapítania a Btk. 25. §-ában foglaltak figyelembevételével. Ez utóbbi rendelkezés, ha felmenteni nem lehet az elkövetőt, lehetővé teszi a büntetés korlátlan enyhítését. Ez a szabály természetesen arra az esetre is fennáll, ha az elkövető nem a saját személyében megtámadott, hanem más személy elleni támadás elhárításához követte el a cselekményt. Amennyiben az elkövető a magatartásával a támadás elhárításához szükséges mértéket túllépi, tehát nagyobb sérelmet okozott a védekezése során, mint amit az elhárítani kívánt jogtalan támadás a megtámadottnak okozhatott volna, és az 44