Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

kor is M. Sándornál azzal együtt dolgozott, majd a konyhában együtt italoztak. A sértett ezt követően feküdt le a konyhában és aludt el, holott tudta, hogy a vádlott a lakásában tartózkodik. A vádlott a pénzt egy másik helyiségből, a szobából, az ott elhelyezett sublótfiókból vette el. Elhárításra képtelen állapot kihasználásával elkövetettnek akkor minősül a lopás, ha ez az állapot az egyetlen akadálya a testen vagy testközelben elhelyezett dolog elvétele elleni védekezésnek. Jelen esetben a lopást nem kizárólag a sértett alvó állapota tette lehetővé, hanem az, hogy a sértett megengedte: a vádlott a lakásában tartózkodjék, és semmit sem tett a lakásában volt idegen személy megfelelő ellenőrzésére (BH 6805.). Nem tévedett tehát az első fokú bíróság, amikor a vádlottnak e cselekményét nem minősítette a bűncselekmény elhárítására képtelen állapot kihasználásával elkövetettként. A büntetés kiszabása körében az első fokú bíróság helyesen értékelte enyhítő körülményként a vádlott beismerését, megbánását. A megyei bíróság további enyhítő körülményként értékelte azt, hogy a vádlott mérsékelten gyengeelméjű, és ennek folytán a cselekménye társadalomra veszélyességének a felismerésében enyhe fokban korlátozott, továbbá hogy az okozott kárt részben megtérítette. A megyei bíróság súlyosító körülményként nem a halmazatot, hanem a többszörös halmazatot értékelte, hiszen a halmazat önmagában nem súlyosító körülmény, mert az már a halmazati büntetés kiszabásánál értékelést nyert. A fentiekkel kiegészített és helyesbített bűnösségi körülmények mellett a vádlottal szemben kiszabott büntetés helyes arányban áll a vádlott cselekményeiben és személyében rejlő társadalomra veszélyességgel. (Kecskeméti Megyei Bíróság Bf. IV. 457/1973. sz.) (152/1974.) 7543. Jogtalan használat végett elkövetett lopás csak akkor állapítható meg, ha a cselekményt nem eltulajdonítási célzattal követték el. A cselekménynek az elvett tárgy értékére tekintettel vagyon elleni vétségként minősítése. A járásbíróság jogerős ítéletében a terheltet bűnösnek mondta ki 1 rb. lopás bűntettében és ezért őt 4 hónapi — börtönben végrehajtandó — szabadságvesztésre és 500 Ft pénzmellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás támadta a büntetés végrehajtásának a felfüggesztését és a büntetésvégrehajtási fokozat megállapítását. A megállapított tényállás lényege szerint az italozó életmódot folytató terhelt a helyi italboltban nagyobb mennyiségű italt fogyasztott. Ezt követően a sértettnek az italbolt előtt levő kerékpárját magával vitte, a lakása közelében elrejtette, napokon keresztül mindennap megnézte, majd néhány nap múlva azzal ment munkahelyére dolgozni. A kerékpár értéke 1000 Ft volt, azt a sértett visszakapta, a kára megtérült. A járásbíróság a terhelt cselekményét a Btk. 291. §-ának (2) bekezdésébe ütköző és a 296. §-ának (1) bekezdése szerint büntetendő lopás bűntettében állapította meg. Az ítélet a minősítés tekintetében indokolást nem tartalmaz, és így nem állapítható meg, hogy a bíróság miért jutott arra a következtetésre, hogy a terhelt csak használni és nem eltu418