Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

hogy az általa korábban nem ismert terheltek italozásra való meghívását fenntartás nélkül elfogadta és ezzel részben közrehatott, hogy a terheltek nem nagy erőfeszítéssel akaratnyilvánításra képtelen állapotba helyezték. Az I. r. terhelt esetében a Legfelsőbb Bíróság befejezett bűntettet állapított meg, erre tekintettel a cselekménynek kísérleti szakban maradása — mint enyhítő körülmény — már nem vehető figyelembe. Tévesen értékelte ezen felül a járásbíróság e terhelt esetében enyhítőként a büntetlen előéletet. A terheltet 1958-ban erőszakos nemi közösülés bűntette miatt 2 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre ítélték, mely elítélés alapjául szolgáló bűntettet a terhelt 1958. évi március 31. napján követett el. Erre az elítélésre nézve a terhelt nem mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól. A büntetett előélet annak ellenére jelentős fokban értékelhető súlyosító körülményként, hogy a korábbi elítélés óta huzamosabb idő telt el. A terhelt ugyanis ugyanolyan bűncselekményt követett el jelen ügyben is, amely miatt őt korábban elítélték. Ez a kriminológiai értelemben vett visszaeső terhelt esetében a megelőző elítélés teljes hatástalanságára utal. Az I. r. terhelt gátlástalanságát mutatja, hogy az erőszakkal levetkőztetett sértett szoknyájának eltulajdonításától, valamint a közösülő társa karjáról az óra lelopásától sem riadt vissza. Figyelemmel a fentebb említett körülményekre, továbbá az első fokú bíróság által helyesen értékelt bűnhalmazatra, másfelől tekintettel eltartásában álló két gyermekes családos állapotára és a lopási cselekménnyel okozott kár megtérülésére, a Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy a cselekmény tárgyi súlyával és a terhelt személyében rejlő társadalomra veszélyesség kiemelkedő fokával 5 évi szabadságvesztés büntetés áll arányban. A II. r. terhelt tekintetében tévesen értékelte súlyosítóként a járásbíróság, hogy a társai között ő volt a vezér, az eljárás adataiból kitűnően ugyanis a terheltek korábban nem ismerték egymást. Ehelyett az erőszakos nemi közösülés végrehajtásában jelentkező kezdeményező magatartás és a sértettel szemben alkalmazott erőszak brutális megnyilvánulása volt súlyosítóként értékelhető. Helyesen vették figyelembe az eljárt bíróságok súlyosítóként, hogy a terhelt a bűncselekményt az ellene folyó más nemi erkölcs elleni bűntett elbírálásának tartama alatt követte el, továbbá jelentős mértékben súlyosít a terhelt büntetett előélete. Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a büntetés céljai a terhelt esetében csak huzamosabb időtartamú szabadságvesztés kiszabásával érhetők el, s az eljárt bíróságok határozataiban megállapított büntetések e célnak nem felelnek meg. E terhelt esetében sem látott lehetőséget a Btk. 68. §-a (2) bekezdés b) pontjának alkalmazására és vele szemben a törvényi minimumot meghaladó tartamú, 6 évi szabadságvesztést szabott ki. Az eljárt bíróságok által megállapított közügyektől eltiltás mértékét megfelelőnek találta, s ezért annak tartamát nem érintette. A III. r. terhelt esetében tévesen értékelte enyhítő körülményként a járásbíróság a ténybeli beismerését, ez ugyanis nem párosult a bűnösség 406