Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

dően cselekménye csupán a Btk. 276. §-ának (1) bekezdésében írt erőszakos nemi közösülés bűntette kísérletének megállapítására volt alkalmas, de nem valósított meg egyidejűleg más bűntettet, így a garázdaság bűntettét sem. A sértett pedig az elkövetett cselekmény miatt nem kívánt feljelentést tenni, nem terjesztett elő magánindítványt. Tévedett így a katonai ügyészség, amikor annak hiányában is lehetőséget látott az ügyben az eljárás lefolytatására, s helyesen járt el az első fokú bíróság, amikor az eljárást megszüntette. Csupán tévesen hivatkozott arra, hogy az adott esetben a bűncselekmény hiánya szolgál az eljárás megszüntetésének alapjául, holott a vádlott megvalósított bűncselekményt, csupán az a magánindítvány hiánya miatt nem volt üldözhető. Erre figyelemmel a Btk. 19. §-ának g) pontjában, illetve a 27. §ában foglaltak alapján büntethetőséget kizáró okból kellett volna a Be. 123. §-ának (1) bekezdésében írtaknak megfelelően az eljárást megszüntetnie. Tekintve azonban, hogy az első fokú bíróság végzése érdemben helyesnek mutatkozott, a Legfelsőbb Bíróság — a megszüntetés alapjául szolgáló ok kijavítása mellett — a fellebbezést elutasította. (Legf. Bír. Katf. II. 408/1973. (9/1974.) 7523. I. Többek által azonos alkalommal elkövetett erőszakos nemi közösülés befejezett bűntettét kell megállapítani minden elkövető terhére, ha a cselekmény véghezvitele során két elkövető az erőszakos nemi közösülést befejezte. II. Büntetéskiszabási szempontok többek által azonos alkalommal elkövetett erőszakos nemi közösülés bűntette esetében. A járásbíróság az I. r. terheltet több személy által azonos alkalommal elkövetett erőszakos nemi közösülés bűntettének kísérlete és 2 rb. lopás vétsége miatt halmazati büntetésül börtönben végrehajtandó 3 évi szabadságvesztésre és a közügyektől 4 évi eltiltásra ítélte; a II. r. és a III. r. terhelt bűnösségét több személy által azonos alkalommal elkövetett erőszakos nemi közösülés bűntettében állapította meg, ezért a II. r. terheltet szigorított börtönben végrehajtandó 4 évi szabadságvesztésre és a közügyektől 6 évi eltiltásra, a III. r. terheltet pedig 2 évi — börtönben végrehajtandó — szabadságvesztésre ítélte. A járásbíróság ítélete az I. r. terhelt tekintetében meghozatala napján jogerőre emelkedett. A megyei bíróság mint másodfokú bíróság kizárólag védelmi perorvoslatok alapján bírálta felül az ügyet és a II. r. és a III. r. terheltek ügyében az első fokú bíróság által hozott ítéletét helybenhagyta. Az eljárt bíróságok határozatai ellen a terheltek terhére emelt törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság alaposnak találta. 1. A járásbíróság azzal indokolta az I. r. terhelt cselekményének a Btk. 276. §-a (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdésének b) pontja alá eső bűntett kísérlete szerinti minősítését, hogy ez a terhelt csak . megkísérel te a közösülést, azt azonban nem tudta befejezni. Ugyanakkor a bíróság a II. r. és a III. r. terhelt cselekményét a fenti minősítés alá eső befejezett bűntettben állapította meg. A cselekmény jogi minősítése kérdésében elfoglalt ez az álláspont téves. 404