Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

szenvedő személy által való elmulasztása esetén hiányzik a Btk. 275. íjának (1), illetőleg (2) bekezdésében meghatározott bűncselekmény egyik tényállási eleme: az önhiba. Ilyen esetben tehát a terheltet az 1962. évi 8. sz. tvr. (korábbi Be.) 226. §-a (1) bekezdésének a) — nem pedig c) — pontja alapján kell az e bűncselekmény miatt emelt vád alól felmenteni, és kényszergyógykezelése nem rendelhető el. Ebből nyilvánvaló az is, hogy az évenkénti felülvizsgálatra nem kerülhet sor. A Legfelsőbb Bíróság ezért a fenti határozatot hatályon kívül helyezte és a terheltet az ellene emelt vád alól, mert nem követett el bűncselekményt, felmentette. (Legf. Bír. B. törv. V. 683/1973. sz.) (105/1974.) 7519. Az önhiba a tartási kötelezettség elmulasztásánál a mulasztás okára vonatkozik; ennek hiánya ezért akkor állapítható meg, ha a kötelezett képtelen a teljesítésre. A járásbíróság a terheltet visszaesőként elkövetett tartási kötelezettség elmulasztásának bűntettében mondotta ki bűnösnek. A megyei bíróság az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A határozatok megalapozatlansága miatt benyújtott törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság a következő indokokkal találta alaposnak. A Btk. 275. §-ának (1) bekezdésébe ütköző bűncselekmény akkor valósul meg, ha a kötelezett személy önhibájából nem teljesíti a jogszabályon alapuló és végrehajtható hatósági határozatban előírt tartási kötelezettséget. Az önhiba — mint a bűncselekmény alanyi oldalához tartozó törvényi tényállási elem — a mulasztás okára vonatkozik, s ennek hiánya akkor állapítható meg, ha a tartásra kötelezett képtelen kötelezettségének teljesítésére. A szóban forgó bűncselekménnyel kapcsolatos ítélkezési gyakorlat szerint az önhiba nemcsak teljes, hanem részleges is lehet, mely utóbbi esetben a büntetőjogi felelősség a kötelezettségnek kizárólag az önhibából elmulasztott részére nézve állapítható meg. A Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiumának 338. számú állásfoglalása szerint a Btk. 275. §-ának alkalmazása szempontjából tartási kötelezettségen a polgári jog szabályai szerint érvényesíthető kötelezettséget kell érteni. A törvényességi óvással megtámadott határozatok meghozatala idején hatályban volt 7/1953. (II. 8.) MT számú rendelet 1. §-ának (2) bekezdése szerint az összes tartási igények a kötelezett keresetének (jövedelmének) 50%-át nem haladhatják meg. Ezzel összhangban a bírósági végrehajtásról szóló 1955. évi 21. számú törvényerejű rendelet (Vht.) 136. §-a (2) bekezdésének a) pontjában foglalt rendelkezés szerint a tartásdíjjal kapcsolatos kötelezettség esetén a keresetből levonás a munkabér 50%-áig terjedhet, a 137. §-ának (2) bekezdése szerint pedig a levonás akkor sem emelkedhet 50% fölé, ha több címen van helye levonásnak, vagyis több jogosított van. Minthogy a tartási kötelezettség elmulasztásának bűncselekményét csak olyan összegű tartásdíj megfizetésének önhibából történő elmulasztása miatt lehet megállapítani, amely törvényesen érvényesíthető, abban az esetben, ha a terhelt fizetésének 50%-a a későbbiekben beállott keresetcsökkenés folytán nem éri el a bíróságok által a magasabb keresetre tekintettel megállapított tartásdíj összegét: a fizetés 50%-át meghaladó tartásdíj összegének a meg nem fizetése önhibából eredőnek nem 400