Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

Ezalatt az I. r. vádlott a szobában volt, ahol szalonnavágáshoz magához vett egy konyhakést és ki akart menni a konyhán keresztül a folyosóra, majd az éléskamrába. Amikor a konyhaajtóhoz érkezett, az udvarról kutyaugatást hallott, megfogta a kilincset és szinte ugyanabban a pillanatban a II. r. vádlott is megfogta a konyha ajtajának a kilincsét. Az I. r. vádlott a jobb kezében tartotta a kést, a bal kezével pedig az ajtó kilincsét fogta. Ekkor a II. r. vádlott az I. r. vádlottat vén mocsoknak, vén gazembernek nevezte és azzal fenyegette, hogy most meg fog dögleni. Az I. r. vádlott a fenyegetésre erősen fogta a kilincset, a lábát az ajtóhoz szorította s minden erejével igyekezett a II. r. vádlottat kívül tartani. Közben kérte is, hogy hagyjon fel a cselekményével és távozzék el a házból. Erre azonban a II. r. vádlott nem volt hajlandó, hanem eredménytelen kísérlete miatt felbőszülve az ajtó alsó farészét lábbal rugdosni kezdte. Azt teljesen szétrúgta úgy, hogy a farész leszakadt az ajtóról. Az I. r. vádlott azonban ekkor sem engedte el a kilincset, hanem belülről tovább tartotta azt. A II. r. vádlott ekkor fogott egy kb. 1 méter hosszú karót és azzal folytatta az ajtó ütését, melynek folytán az üveg-ablakai mind betörtek. Az ütések nyomán sérülések érték az I. r. vádlottat is, aki ekkor félelmében hirtelen kinyitotta az ajtót, s a jobb kezében levő kést derékmagasságban tartotta. Az ajtó nyitására a II. r. vádlott előrelépett, s ekkor az I. r. vádlott a kést előrelökte. A kés a II. r. vádlott hasüregébe hatolt. Ezután a II. r. vádlott ismét egy karót vett magához, megfenyegette a házban levőket és az egyik ablakot is beütötte. A II. r. vádlott sérülése fogyatékosság nélkül 3 hét alatt gyógyult. Az I. r. vádlott sérülései 8 napon belül gyógyultak. A védelemnek a bűnösség megállapítását támadó fellebbezése lényegében a bizonyítékok mérlegelése ellen irányul, ezt azonban, mint a törvényben kizárt fellebbezést, el kellett utasítani. A tényállás alapján a II. r. vádlott bűnösségének a megállapítása törvényes. Tévedett azonban az első fokú bíróság, midőn cselekményét erőszakkal elkövetett magánlaksértés kísérletének minősítette. A Btk. 263. §-ának (1) bekezdése szerint a magánlaksértést már az is elköveti, aki a lakáshoz tartozó bekerített helyre bemegy. Kétségtelen, hogy a vádlott a kerítésen jogos indok nélkül, a házban lakók akarata ellenére ment be és így a magánlaksértést már ezzel a cselekményével elkövette. De a továbbiakban erőszakkal magába a házba is behatolt. Az irányadó tényállás szerint a külső ajtón ment be a vádlott, majd amikor a sértett ellenállása miatt a belső ajtón nem tudott behatolni, annak a farészeit szétrúgdalta, majd karót ragadott, az ajtó üvegeit betörte és sérüléseket okozott az I. r. vádlottnak, aki erre a belső ajtót kinyitotta. így a vádlott cselekménye nem kísérlet, hanem befejezett bűntettet valósít meg. Egyebekben az első fokú bíróság által megállapított bűnösségi körülményeket a Legfelsőbb Bíróság változatlanul irányadónak elfogadta és úgy találta, hogy az első fokú bíróság által helyes mértékben megállapított büntetés enyhítésére nincs indok, miért is az ez irányú alaptalan fellebbezéseket elutasította. (Legf. Bír. Bf. III. 893/1973. sz. (195/1974.) 382