Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

vádlott a cselekmény elkövetése után a sértettet segítségnyújtás nélkül magára hagyta, arra következtetett, hogy ölési cselekményét egyenes szándékkal követte el. Az említett tény az egyenes ölési szándék megállapítására alapot nem nyújt; e következtetés helyességét a cselekmény indítéka és a vádlott eddigi életvitele cáfolja. A megállapított tényállás szerint a vádlott azért bántalmazta a sértettet, mert jajgatása miatt attól tartott, hogy lopási cselekményüket felfedik. A bántalmazás célja tehát a sértett elhallgattatása, nem pedig megölése volt. A cselekmény indítékából és az elkövetés egyéb körülményeiből tehát megalapozottan csak arra vonható következtetés, hogy a vádlott a cselekményét a halálos eredmény bekövetkezésébe belenyugodva, aziránt bűnös közömbösséget tanúsítva, eshetőleges ölési szándékkal követte el. A vádlott eshetőleges ölési szándéka viszont — a már kifejtettekre tekintettel — alappal nem támadható. Ezért a védőnek a cselekmény minősítése ellen irányuló és annak halált okozó testi sértés megállapítását szorgalmazó indítványa sikerre nem vezethetett. A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság által felsorolt bűnösségi körülményeket vizsgálva, a vádlott nehéz szociális helyzetének enyhítőként való értékelését mellőzi, miután nem vagyoni, hanem élet elleni bűncselekményt követett el, amelyben az anyagi helyzet szerepet nem játszott. Ugyanakkor viszont kiegészíti a bűnösségi körülményeket azzal, hogy a vádlott beismerése feltáró jellegű volt. Önként, terhelő bizonyítékok nélkül tárta fel az általa elkövetett bűncselekményt és ezzel lehetővé tette az őt terhelő tárgyi bizonyítékok beszerzését. A Legfelsőbb Bíróság az egyebekben helyesen felsorolt és a fentiek szerint helyesbített bűnösségi körülményeket alapul véve, arra a meggyőződésre jutott, hogy a megyei bíróság által kiszabott büntetés a megváltozott bűnösségi körülmények mellett is megfelel a büntetés kiszabására irányuló elveknek. Annak megváltoztatására tehát törvényes alap nincs. Ezért a megyei bíróság ítéletét a Be. 259. §-a alapján helyben hagyta. (Legf. Bír. Bf. IV. 607/1974. sz.) (6/1975.) 7059. Az összeesküvésnek és szervezkedésnek nem törvényi tényállási eleme, hogy az elkövető azzal a célzattal hajtsa végre a cselekményt, hogy ezáltal a Magyar Népköztársaság állami, társadalmi vagy gazdasági rendjét megdöntse. (427/1974.) Részletesen: Btk. 116. §-nál. 18. § 7060. A bántalmazás módjából, erejéből emberölés helyett súlyos testi sértésre irányuló szándékra való következtetés. — Ha a vádlott nem is látta előre magatartásának súlyosabb következményeit, de a tőle elvárható kellő körültekintés mellett számolnia kellett azzal, hogy a sértett arcára mért nagy erejű ökölcsapások állkapocscsont-töréseket s ezzel összefüggésben maradandó testi fogyatékosságot eredményezhetnek, bűnösségét e súlyosabb következmények miatt is meg kell állapítani. A megyei bíróság a vádlottat visszaesőként elkövetett, maradandó testi 34