Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

rendőrt hívtak, a vele szemben intézkedő rendőrt megtámadta, meg akarta ütni, illetve rúgni, majd pedig vele dulakodni kezdett. Mint a fentiekből is kitűnik, a terheltet eddig két esetben ítélték el hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt. A korábbi büntetései mentesítés alá estek, ezért az adott esetben a Btk. 78. §-ának (3) bekezdése alapján a korábbi büntetéseit súlyosbítóként kellett volna értékelni, különös tekintettel arra, hogy a terhelt már harmadik esetben támad hivatalos személyre. A terhelt személyi társadalomra veszélyessége nem tette indokolttá a felfüggesztő rendelkezés alkalmazását. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint ilyen elkövetővel szemben, mint a terhelt, csupán megfelelő tartamú, végrehajtandó szabadságvesztés az, amely szolgálja a büntetési célokat. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az óvásnak helyt adva, a törvénysértést megállapította és a városi bíróság által kiszabott szabadságvesztés mértékét nem érintve, a felfüggesztő rendelkezést mellőzte [Be. 290. §-ának (1) és (3) bekezdése]. A szabadságvesztést — a Btk. 38/C §-a a) pontjának rendelkezése értelmében — börtönben kell végrehajtani. A Legfelsőbb Bíróság a terhelttel szemben végrehajtandó szabadságvesztést szabott ki, ezért akként rendelkezett, hogy — a Btk. 62. §-ának (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően — a kényszerelvonó-kezelést amennyiben még nem foganatosították, a büntetés végrehajtása alatt kell eszközölni. (Legf. Bír. B. törv. II. 1084/1974. sz.) (100/1975.) 7210. A szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése a sorozatos lopásokat és sikkasztásokat elkövető, bár büntetlen előéletű terhelt •javára törvénysértő. A kerületi bíróság a terheltet többrendbeli lopás, sikkasztás és más bűncselekmény miatt halmazati büntetésül 1 évi és 3 hónapi szabadságvesztésre és a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte. A másodfokon eljárt Fővárosi Bíróság az első fokú bíróság ítéletének a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezését részben megváltoztatta és a szabadságvesztés végrehajtását 4 évi próbaidőre felfüggesztette. Az ítéleti tényállás lényege szerint a terhelt közel egy éven keresztül különböző személyek sérelmére, az ország különböző részein lopásokat és sikkasztásokat követett el. Cselekményeivel összesen mintegy 10 000 forint kárt okozott. A kárt részben megtérítette. Az ítélet, ellen emelt törvényességi óvás alapos. Tévedtek az eljárt bíróságok mind a büntetés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezés kimondásánál, mind a terheltre megállapított szabadságvesztés mértékének meghatározásánál. Az ítéleti tényállásból kitűnően a terhelt az ország legkülönbözőbb helyein fosztogatott, cselekményei között öltözői lopások, éjszakai elkövetés stb. is volt. A terhelt nem folytatott megfelelő életmódot sem; életvitelét inkább a dologtalanság jellemezte. Ilyen körülmények között, az ilyen magatartást tanúsító terhelttel szemben nem indokolt a kiszabott szabadságvesztés próbaidőre történő felfüggesztése, mert csak a büntetés 148