Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

szerint az Sztv. 116. §-ának (1) bekezdése akként módosult, hogy egyrészt a devizabűntett és devizaszabálysértés elhatárolása szempontjából irányadó érték az addigi 1000 forintról 3000 forintra; másrészt a devizaszabálysértés miatt kiszabható pénzbírság összege az addigi 5000 forintról 10 000 forintra emelkedett. Az 1974. évi 23. számú törvényerejű rendelet 21. §-ának (1) bekezdése értelmében a módosítás 1975. január 1. napján lépett hatályba. A Btk. 3. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint, ha az elbíráláskor olyan új büntető törvény van hatályban, amelynél fogva a cselekmény már nem bűncselekmény vagy enyhébb elbírálás alá esik, az új törvényt kell alkalmazni az annak hatályba lépése előtt elkövetett cselekményre is. A szabálysértésekről szóló 1968. évi I. törvény, továbbá az ennek módosításáról és kiegészítéséről rendelkező 1974. évi 23. számú törvényerejű rendelet olyan szabályokat tartalmaznak, amelyek meghatározzák egyebek között, hogy mely társadalomra veszélyes magatartások minősülnek bűncselekménynek, illetőleg melyek azok, amelyek csupán a szabálysértés miatti felelősségrevonásra nyújtanak alapot; tartalmazzák továbbá az egyes szabálysértési cselekményekre kiszabható büntetéseket és egyéb joghátrányokat. Minthogy az említett jogszabályok a szabálysértés és a bűncselekmény elhatárolását foglalják magukban, azokat a Btk. 3. §-ának alkalmazása szempontjából büntető törvénynek kell tekinteni. A terhelt az elkövetés idejében a Btk. 247. §-ának (1) bekezdésébe ütköző devizagazdálkodást sértő bűntettnek a Btk. 9. §-a szerinti kísérletét valósította meg. A Btk. 3. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel azonban az elbírálás idején ez a magatartás az 1974. évi 23. számú törvényerejű rendelet 19. §-ával módosított Sztv. 116. §-ának (1) bekezdése szerinti devizaszabálysértésként értékelhető. Törvényt sértett tehát a járásbíróság, amikor a terheltet 1975. január 5. napján kelt, tárgyalás mellőzésével meghozott végzésével devizagazdálkodást sértő bűntett kísérlete miatt pénzbüntetésre ítélte. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Be. 290. §-ának (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a törvényességi óvással megtámadott végzés törvénysértő, ezért a Be. 290. §-ának (3) bekezdése alapján azt hatályon kívül helyezte, a terheltet a devizagazdálkodást sértő bűntett kísérlete miatt ellene emelt vád alól a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján felmentette, és a Be. 216. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezés alapján az Sztv. 116. §-ának (1) bekezdése szerinti devizaszabálysértést elbírálta. A megvalósított devizasérelem súlyára és jelentőségére, a terhelt eddigi büntetlen előéletére, továbbá kereseti és vagyoni viszonyaira tekintettel a Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy 4000 forint összegű pénzbírság felel meg az Sztv. 23. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek, s ettől várható, hogy a terhelt a jövőben hasonló cselekmény elkövetésétől tartózkodni fog. (Legf. Bír. B. törv. I. 396/1975. sz.) (456/1975.) 12