Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

szerint az Sztv. 116. §-ának (1) bekezdése akként módosult, hogy egy­részt a devizabűntett és devizaszabálysértés elhatárolása szempontjából irányadó érték az addigi 1000 forintról 3000 forintra; másrészt a devi­zaszabálysértés miatt kiszabható pénzbírság összege az addigi 5000 fo­rintról 10 000 forintra emelkedett. Az 1974. évi 23. számú törvényerejű rendelet 21. §-ának (1) bekezdése értelmében a módosítás 1975. január 1. napján lépett hatályba. A Btk. 3. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint, ha az elbíráláskor olyan új büntető törvény van hatályban, amelynél fogva a cselekmény már nem bűncselekmény vagy enyhébb elbírálás alá esik, az új törvényt kell alkalmazni az annak hatályba lépése előtt elkövetett cselekményre is. A szabálysértésekről szóló 1968. évi I. törvény, továbbá az ennek mó­dosításáról és kiegészítéséről rendelkező 1974. évi 23. számú törvény­erejű rendelet olyan szabályokat tartalmaznak, amelyek meghatározzák egyebek között, hogy mely társadalomra veszélyes magatartások minő­sülnek bűncselekménynek, illetőleg melyek azok, amelyek csupán a sza­bálysértés miatti felelősségrevonásra nyújtanak alapot; tartalmazzák továbbá az egyes szabálysértési cselekményekre kiszabható büntetése­ket és egyéb joghátrányokat. Minthogy az említett jogszabályok a sza­bálysértés és a bűncselekmény elhatárolását foglalják magukban, azokat a Btk. 3. §-ának alkalmazása szempontjából büntető törvénynek kell tekinteni. A terhelt az elkövetés idejében a Btk. 247. §-ának (1) bekezdésébe ütköző devizagazdálkodást sértő bűntettnek a Btk. 9. §-a szerinti kísér­letét valósította meg. A Btk. 3. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel azonban az elbírálás idején ez a magatartás az 1974. évi 23. számú tör­vényerejű rendelet 19. §-ával módosított Sztv. 116. §-ának (1) bekezdése szerinti devizaszabálysértésként értékelhető. Törvényt sértett tehát a járásbíróság, amikor a terheltet 1975. január 5. napján kelt, tárgyalás mellőzésével meghozott végzésével devizagazdálkodást sértő bűntett kí­sérlete miatt pénzbüntetésre ítélte. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Be. 290. §-ának (1) be­kezdése alapján megállapította, hogy a törvényességi óvással megtáma­dott végzés törvénysértő, ezért a Be. 290. §-ának (3) bekezdése alapján azt hatályon kívül helyezte, a terheltet a devizagazdálkodást sértő bűn­tett kísérlete miatt ellene emelt vád alól a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján felmentette, és a Be. 216. §-a (1) bekezdésének b) pont­jában foglalt rendelkezés alapján az Sztv. 116. §-ának (1) bekezdése sze­rinti devizaszabálysértést elbírálta. A megvalósított devizasérelem súlyára és jelentőségére, a terhelt ed­digi büntetlen előéletére, továbbá kereseti és vagyoni viszonyaira tekin­tettel a Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy 4000 forint összegű pénz­bírság felel meg az Sztv. 23. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezé­seknek, s ettől várható, hogy a terhelt a jövőben hasonló cselekmény elkövetésétől tartózkodni fog. (Legf. Bír. B. törv. I. 396/1975. sz.) (456/1975.) 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom