Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

ságvesztés végrehajtásának a felfüggesztése sem az egyéni, sem az általános visszatartás célját nem szolgálná kielégítően. A másodfokú bíróság rámutatott, hogy a terhelt — az elbírált cselekménytől eltekintve — pozitív módon illeszkedett munkájával és általános magatartásával a társadalomban, a községben rendes, becsületes dolgozónak ismerik, és a bűncselekmény elkövetésére a 3 gyermek eltartásából és taníttatásából folyó nagy anyagi megterhelés indította. A bűnös úton szerzett pénzt kizárólag családja eltartására fordította. A feltáró jellegű, őszinte megbánással párosuló beismerés, valamint a kár megtérítésére való készség a fellebbezési bíróság álláspontja szerint — a fenti körülményekkel együtt — arra enged megnyugtató következtetést, hogy az adott esetben a büntetési célok a szabadságvesztés végrehajtása nélkül is elérhetők. b) A Btk. 70. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság az egy évet meg nem haladó szabadságvesztés végrehajtását akkor függesztheti fel, ha az elkövető személyi körülményeire — különösen előéletére —, valamint az elkövetett bűncselekményre figyelemmel a büntetés célja a büntetés végrehajtása nélkül is elérhető. A büntetés célját a Btk. 34. §-a határozza meg: a társadalom védelme érdekében a bűncselekmény miatt a törvényben meghatározott joghátrány alkalmazása, az elkövető megjavítása, továbbá a társadalom tagjainak visszatartása a bűnözéstől. A Legfelsőbb Bíróság XXXIV. számú büntető elvi döntése szerint a büntetés végrehajtásának a felfüggesztését az ítélkező bíróság a Btk. 70. §-ának rendelkezései alapján — a Btk. 64. §-ának (1) bekezdésében írt, s ehelyütt is érvényesülő büntetéskiszabási elvekre figyelemmel — ugyanúgy értékelő tevékenység útján dönti el, mint általában a büntetés kiszabását. A törvényi előfeltételek, a kiemelt alanyi és tárgyi körülmények, valamint a büntetési célok érvényesülése között szoros kölcsönhatás van, ezért azokat egységesen kell értékelni. A bíróságnak tehát a büntetési célok összességének megvalósulását kell szem előtt tartania, elsősorban az elkövető megjavításához és a társadalom tagjainak a bűnözéstől való visszatartásához fűződő érdeket. Az adott ügyet a fenti szempontok szerint vizsgálva a Legfelsőbb Bíróság az alábbi eredményre jutott. A büntető törvénnyel első ízben szembekerült terhelt egyébként pozitív módon illeszkedett a társadalomba, eddigi életvezetése sem mutatott súlyosabb hibát. A cselekmény elkövetése folytán súlyos hátrányokat kellett elszenvednie, az egyébként is nehéz anyagi helyzetben élő család anyagi gondjai növekedtek: a terhelt elvesztette állását, újabb elhelyezkedése komoly nehézségekbe ütközött. Jelentős kártérítési öszszeget is fizetett. Nem téveszthető szem elől a büntető eljárás lefolytatásával reá gyakorolt nevelő hatás sem. Mindezek a körülmények — a bűnösségi körülmények között felsorolt pozitív tényezők mellett — bizonyosságot nyújtanak abban a vonatkozásban, hogy a terhelt a jövőben nem fog hasonló bűncselekményt elkövetni. A Legfelsőbb Bíróság a fentiekhez képest a törvényességi óvást alaptalannak találta. (Legf. Bír. B. törv. I. 962/1973. sz.) (144/1974.) 143