Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

Ft és járulékaiból álló követelése kielégítésének biztosítására a bírósági végrehajtó által 1972. augusztus 8-án legfoglalt két db 5000 Ft becs­értékű anyakocát és egy db 10 000 Ft becsértékű borjút, továbbá az 1973. május 8-án lefoglalt két db 4000 Ft becsértékű vöröstarka borjút ismeretlen helyen elrejtette, majd ez utóbbiakat később eladta. Az első fokú ítélet ellen a vádlott és a védője jelentettek be felebbe­zést a bűnösség megállapítása miatt, felmentés érdekében. A fellebbezések az alábbiak szerint alaposak. Az első fokú bíróság által a tárgyaláson ismertetett iratokból kitűnően a 10 000 Ft becsértékű borjút a bíróság a lefoglalás alól feloldotta. A vád­lottat a járásbíróság az 1973. augusztus 30-án — tehát már korábban — meghozott és fellebbezés hiányában első fokon jogerőre emelkedett íté­letével ugyancsak a T. J. végrehajtató követelésének biztosítására zár alá vett ugyanezeknek és egyéb dolognak, továbbá más alkalommal U. F. végrehajtató részére megítélt követelés biztosítására lefoglalt tizennégy db 2800 Ft becsértékű választási malacnak az 1973. június 25. napjára kitűzött árverés előli elrejtésével elkövetett zártörés vétsége miatt hal­mazati büntetésül 4 hónapi, de két évi próbaidőre felfüggesztett szabad­ságvesztésre és 4000 Ft pénzmellékbüntetésre jogerősen elítélte. A pénz­mellékbüntetést a vádlott 1973. október 9-én ki is fizette. A vádlottat tehát a bíróság a jelen ügyben meghozott első fokú ítélet kelte előtt azonos követelés biztosítására zár alá vett ugyanazoknak a dolgoknak az árverés előli elvonásával elkövetett zártörés vétsége miatt egy ízben már jogerősen elítélte. Erről az első fokú bíróság tudott, hiszen az előző bűnügy iratait a tárgyaláson ismertette, sőt az előző eljárás ideje alatti elkövetést súlyosító körülményként is értékelte. A vádlottnak a jelen eljárás során elbírált cselekménye tehát a korábban már elbírált zártörés vétségének a folytatólagosság egységébe tartozó részcselek­ménye csupán. Ezért az első fokú bíróságnak a jelen büntető eljárást, tekintettel arra, hogy a vonatkozó adatokat a nyomozás során beszerzett erkölcsi bizo­nyítvány tartalmazza, az 1962. évi 8. számú tvr. (régi Be.) 179. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján már az előkészítő ülésen, de a régi Be. 221. §-a (2) bekezdésének e) pontja alapján legkésőbb a tárgyaláson meg kellett volna szüntetnie, mivel a vád tárgyává tett bűncselekményt már korábban jogerősen elbírálták. A másodfokú bíróság az időközben ha­tályba lépett Be. 250. §-ának I/c. pontja alapján az első fokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az eljárást megszüntette. Minthogy a megyei bíróság a büntető eljárást a fentiekre tekintettel szüntette meg, egyidejűleg a Be. 218. §-ának (1) bekezdése alapján meg­állapította, hogy a kirendelt védő első fokú tárgyalási jelenléti díjával felmerült bűnügyi költséget az állam viseli. A jelen eljárásban vád tárgyává tett részcselekmény — amelyről az alapeljárásban a bíróságnak tudomása nem volt — okul szolgálhat arra, hogy az ügyész a Be. 276. §-a (1) bekezdése a/2, pontjának második for­dulata alapján a vádlott terhére perújítást indítványozzon, ezért a me­gyei bíróság a Be. 277. §-ának (1) bekezdése alapján felhívta az első fokú bíróságot, hogy az iratokat az illetékes ügyészségnek küldje meg a per­128

Next

/
Oldalképek
Tartalom