Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

lentkezik meghatározó tényezőként a bűncselekmény elkövetésénél, illetve a köznyugalom további veszélyeztetésénél, amikor ez állandó jellegű ösztönzője lehet akár az elkövető, akár a vele kapcsolatban álló más személy további törvénysértő magatartásának. A Legfelsőbb Bíróság az I. r. vádlott büntetésének felülbírálása során a fenti elvekre és szempontokra figyelemmel arra a következtetésre jutott, hogy e mellékbüntetés alkalmazhatóságának ama törvényi feltétele, amely szerint az I. r. vádlottnak B. községben való tartózkodása a közérdeket sértené, nem állapítható meg. A vádlott születésétől kezdve e községben él, családi kapcsolatai ide kötik. Kétségtelen ugyan, hogy a vádlott már harmadik esetben követ el garázdaságot, bűncselekményei azonban elsősorban nem a községben való tartózkodásával, az itteni környezetével, hanem — mint ahogyan az az ítéleti tényállásból is megállapítható — az ittas állapotban reá jellemző kirívó agresszivitásával, a személyében és az életvezetésében megnyilvánuló antiszociális beállítottságával függ össze. Ennélfogva pedig a vádlottra kiszabott szabadságvesztés mellett a büntetés céljának érvényesítéséhez e mellékbüntetés alkalmazása nem indokolt, a társadalom különleges védelmét ez nem szolgálná. Ezért a Legfelsőbb Bíróság — mivel a kitiltás alkalmazásának törvényi előfeltételei nem állapíthatók meg — azt az I. r. vádlott büntetésének köréből mellőzte. Észlelte viszont, hogy a közügyektől való eltiltás alkalmazása indokolt lett volna. (Legf. Bír. Katf. IV. 250/1974. sz.) (452/2974.) 7140. A meghatározott városból való kitiltás alkalmazása törvénysértő, ha az elkövető bűnöző magatartása ezzel a várossal nincs kapcsolatban. A városi bíróság a vádlottat bűnösnek mondotta ki visszaesőként elkövetett közveszélyes munkakerülés bűntettében. Ezért egy évi szabadságvesztésre mint főbüntetésre ítélte, mellékbüntetésül K. város területéről 2 évre kitiltotta. A szabadságvesztést fegyházban rendelte végrehajtani. A vádlottat a feltételes szabadságra bocsátásból kizárta. A vádlott családi élete rendezetlen, feleségétől elvált. Két gyermeke anyjuknál maradt, az azok után járó gyermektartásdíjat nem fizette. Az utóbbi időben már meg is szűnt az azzal kapcsolatos kötelezése, ugyanis a vádlott legtöbbször börtönben volt. Büntetve hat esetben volt. Legutóbb különböző vagyon elleni bűncselekmények miatt 2 évi és 8 hónapi szabadságvesztésre. A börtönben kioktatták, hogy szabadulása után létesítsen munkaviszonyt, s annak érdekében köteles jelentkezni a Budapesti XX. ker. Tanácsnál. A vádlott közölte, hogy nem kívánja igénybe venni a tanács segítségét, mert saját maga is tud munkahelyet szerezni. Bár egészséges, munkaképes férfi, szabadulása után nem jelentkezett az említett tanácsnál nem nézett munkahely után, még alkalmi munkát sem végzett, hanem a börtönből való elbocsátásakor kézhez kapott 5700 forintból különböző helyeken szórakozni kezdett. Néhány nap múlva K. városba utazott, ahol folytatta a szórakozást és pénzt kért anyjától. Kapott is 2000 Ft-ot, de ezt is elszórakozta. Csavargott, az éjszakákat különböző 101