Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)

tartós. Általában csak az ilyen jellegű támadás bontja meg a terhelt lelki egyensúlyát és homályosítja el öntudatát annyira, hogy képtelen felismerni a védekezés szükséges mértékét. Az ijedtség okozta felismerési képtelenséget azonban nem lehet erre az esetre korlátozni. Az elkövetés körülményeinek és a jogtalan támadásnak, valamint a védekezésnek minden kísérő körülményét figyelembe kell venni. Az adott esetben a sértett éjszaka, erőszakkal tört be a már alvó vádlott helyiségébe. A súlyos idegbetegsége folytán ijedtségre fokozottabb mértékben hajlamos vádlott feleségének a kiáltására ébredt fel. A feleség ijedtsége a vádlottra is átterjedt. Hallotta az ajtó recsegését, a sértett súlyos fenyegető kijelentéseit. Tekintettel arra, hogy a sértett nem sokkal előbb a vádlottat megfenyegette és megtámadásának lehetőségét helyezte kilátásba, a vádlott önkéntelenül arra gondolt, hogy a sértett és fiai támadnak. Erre utalt a többes számban elhangzó fenyegető kijelentés is. A jogtalan támadásnak e rendkívüli körülményeit és azt is figyelembe véve, hogy a vádlott az ajtó benyomásának a megakadályozásával a jogtalan támadást nem tudta elhárítani, meg kellett állapítania, hogy a vádlott olyan ijedt állapotba került, amely képtelenné tette az elhárítás szükséges mértékének a felismerésére. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a vádlottat a Btk. 25. §-a (3) bekezdésének első fordulata alapján büntethetőséget kizáró okból az ellene emelt vád alól a Be. 226. §-a (1) bekezdésének c) pontja [Be. 214. § (3) bek. c) pont] alapján felmentette. (Legf. Bír. Bf. V. 526/1973. sz.) (7283.) 5670. Azt, hogy a jogtalan támadás folytán beállott ijedtség vagy menthető felindulás milyen hatást váltott ki a terheltben: képtelenné tette-e vagy korlátozta-e a védekezés szükséges mértékének a felismerésében, annak alapján kell eldönteni, ahogyan a kialakult helyzetet maga a megtámadott észlelte. A bűnügyben megállapított tényállás lényege a következő: A terhelt rendezett körülmények között élő, csendes természetű ember. 1970. év őszén bérbe vette E. F. egyik szobáját. A főbérlő havi 600 forint albérleti díjat kötött ki, amit egy évre előre ki kellett fizetni. A terhelt és házastársa azonban 6 hónap elteltével különvált, és ezért az albérleti szobát elhagyták. A terhelt a további 6 hónapra járó lakbért a főbérlőtől visszakövetelte. E. F. csak 1971 május hónapban fizetett vissza 1000 forintot, a további összeg visszafizetésére haladékot kért. A terhelt ezután többször eredménytelenül kereste fel a pénzért E. F.-éket. Ilyen előzmények után megbeszélték, hogy a terhelt akkor megy el a pénzért, amikor nyugdíjat kap. A terhelt az előre megbeszélt időben ismét hiába kereste fel E.-t, nem engedték be a lakásba. Emiatt indulatos lett, az ajtót megrugdosta, majd eltávozott. Pár nap múlva, délelőtt ismét elment a pénzért. E. F. kitért a fizetés elől, majd szóba került közöttük az előbbi jelenet és emiatt veszekedni kezdtek. Közben hazaérkezett E. F.-né is, aki bekapcsolódott a vitába. Mindketten a terheltre támadtak, feléje ütöttek, mire a terhelt úgy orrba ütötte E. F,-né sértettet, hogy orrcsontja törést szenvedett. 89