Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)

A vádlottak cselekményében és személyében rejlő kimagasló fokú társadalomra veszélyesség arra a következtetésre adott alapot, hogy velük szemben a büntetésnek a Btk. 34. §-ában meghatározott az a célja, hogy az elkövetőket megjavítsa, nem valósítható meg. A kétszeresen minősülő emberölés jellegéből, a végrehajtás módjából, a vádlottak többszörös büntetettségéből és züllött életviteléből együttesen az a következtetés vonható le, hogy átnevelésükre, megjavításukra nincs remény, és ezért velük szemben a törvényben meghatározott legsúlyosabb büntetés, a halálbüntetés kiszabása az indokolt. (Legf. Bír. Bf. III. 813/1970. sz.) (6612.) 5599. Ha a terheltek legalábbis eshetőleges ölési szándékkal véghez vitt cselekményükkel intéztek támadást a sértett ellen, a bekövetkezett eredményért valamennyien egyformán viselik a büntetőjogi felelősséget, tekintet nélkül arra, hogy melyikük cselekménye váltotta ki közvetlenül a halálos eredményt. A megyei bíróság Sz. András I. r. terheltet emberölésben és garázdaságban, S. Dezső II. r., S. József III. r. és K. József IV. r. terheltet súlyos egészségromlást előidéző testi sértésben mondotta ki bűnösnek. Az ítéletben megállapított tényállás lényege: A vádbeli napon Sz. András napközben több alkalommal sört és bort fogyasztott, majd az esti órákban a vasútállomás melletti italboltban a másik három terhelttel együtt rövid italt, sört és bort ittak. Az italboltban Sz. András néhány szót váltott K. István sértettel, majd amikor régi haragosát, J. Ferencet észrevette, megfenyegette, s nyitott pengéjű zsebkésével az állomás épületének környékén kergette. Sz. András később visszatért az italboltba, és záróra után terhelt társaival indult haza. Útközben társaitól kissé lemaradt, és amikor egy üres telekre ért, tarkóján egy legyintést érzett, majd meglátta, hogy K. István sértett van mögötte. Az italos állapotban levő Sz. András mérges volt amiatt, mert előzőleg haragosát, J. Ferencet nem érte utói, és ebben az állapotban az ugyancsak erősen italos K. István sértettel összekapaszkodott, s dulakodni, verekedni kezdtek. Leestek a földre, ahol Sz. András került alulra. S. Dezső, S. József és K. József felfigyeltek a verekedés zajára, és közel mentek a dulakodókhoz. S. Dezső hajánál fogva lehúzta a sértettet úgy, hogy az hasán fekve továbbra is a földön maradt, majd nyomban elkezdték rugdosni mindhárman a sértettet a fején, arcán és a többi testrészein, ahol érték. A sértett a nagy erejű rúgások következtében eszméletét vesztette, és védekezésre képtelen állapotba került. S. Dezső, S. József és K. József ismételten többször belerúgtak a sértettbe, annak fejébe és más testrészeibe. Ezalatt S. András a földről felállt, elővette zsebkését, pengéjét kinyitotta, s amikor társai a sértett rugdosását abbahagyták, s 1—2 lépésre távolodtak, odatérdelt a földön mozdulatlanul fekvő sértetthez, s a késsel annak hátába és karjába nagy erővel többször beleszúrt. A sértett a hátába leadott késszúrás következtében rövid időn belül meghalt. Ez a szúrás megnyitotta a testüreget, a jobb mellkasfal átszúrása után sértett a tüdőállományt, a tüdőverőér részleges átmetszése miatt heveny belső elvérzést és heveny idegrázkódtatást okozott, s ha42