Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)

lásban, és ezért 4 évi szabadságvesztésre, a közügyektől 5 évi eltiltásra ítélte azzal, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. A megyei bíróság 1971. április 1. napján kelt végzésével a fellebbezéseket elutasította. A cselekményeket a terhelt 1969. II—V. hónap között követte el. 3. Végül a p.-i járásbíróság 1971. május 25. napján kelt ítéletével a fent 1. és 2. alatt megjelölt ítéleteket a szabadságvesztésre és az azzal kapcsolatos rendelkezésekre vonatkozó részükben hatályon kívül helyezte és a büntetéseket összbüntetésbe foglalta azzal, hogy az elítélt feltételes szabadságra nem bocsátható. A megyei bíróság 1971. június 19. napján kelt végzésével az ítélet ellen a terhelt által bejelentett fellebbezést elutasította. A végzés indokolásában rámutatott arra, hogy tévesen állapította meg az első fokú bíróság, hogy a terhelt az 1. alatti ítélettel kiszabott büntetéséből feltételes szabadságra került, a terheltet ugyanis az utóbbi büntetőügyben 1970. január 5. napján előzetes letartóztatásba helyezték. Az összbüntetés tárgyában hozott első fokú ítélet és másodfokú végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy téves az összbüntetés tárgyában hozott másodfokú végzés indokolásában tett az a megállapítás, hogy az összbüntetésbe foglaltak közül első ízben meghozott ítélettel kiszabott büntetésből nem került az elítélt feltételes szabadságra. De tévedett az első fokú bíróság is, amikor az ítélet rendelkező részében azt a megállapítást tette, hogy az elítélt január 5. napján szabadult. A másodfokú bíróság figyelmét elkerülte az a körülmény, hogy az elítélt az 1. alatti ítélettel elbírált ügyben előzetes letartóztatásban is volt 1968. december 7. napjától 27. napjáig. Annak tartalmát a járásbíróság a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította, s annak figyelembevételével az elítélt nem 1970. január 25. napján került feltételes szabadságra — ellentétben a büntetésvégrehajtási intézet 1969. június 9. napján kelt értesítésében foglaltakkal — hanem 1970. január 4. napján negyed kedvezménnyel. Ez kitűnik az elítélttel szemben utóbb indult s elbírált ügyben a megyei rendőrfőkapitányság előzetes letartóztatását elrendelő, 1970. január 5. napján kelt határozatából. A Legfelsőbb Bíróság mindezekre figyelemmel azt vizsgálta, hogy a terheltnél az összbüntetésbe foglalásnak a Btk. 72. §-ában előírt feltételei fennállanak-e. A terhelt ugyanis 1970. január 4. napján feltételes szabadságra került, de másnap — január 5. napján — előzetes letartóztatásba helyezték más ügyből kifolyólag. Az összbüntetésbe foglalás szempontjából tehát azt kellett eldönteni, hogy a feltételes szabadság letelt-e vagy sem 1971. május 25. napjáig — az első fokú összbüntetési ítélet meghozataláig. Állandó a bírói gyakorlat a tekintetben, hogy nem lehet valaki feltételes szabadságon s nem tölthet ugyanezen időben más ügyből kifolyólag vele szemben jogerősen kiszabott szabadságvesztés büntetést. Ilyenkor a feltételes szabadság félbeszakad és az összbüntetésbe foglalás feltétele áll be, abban az esetben is, ha a feltételes szabadság megszüntetésének a feltételei egyébként nem állanak fenn. (BK 488. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított BK 446. sz.) 138