Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)

A fellebbezést a Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposnak. Az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek bírósági mentesítésének lehetőségét az 1962. július 1-ét megelőzően hatályban volt 1950. évi II. tv. (Btá.) 70. §-ának (1) bekezdése kizárta. Az e napon hatályba lépett és az 1961. évi V. törvénybe foglalt Btk. pedig a határozatlan időtartamú szabadságvesztést nem ismerte, következésképp a megelőzően életfogytig tartó börtönre ítéltek bírósági mentesítéséről sem rendelkezhetett. A hatályba lépéséről és végrehajtásáról rendelkező 1962. évi 10. tvr. (Btké.) viszont az átmeneti rendelkezések körében csak a korábban kiszabott büntetések és alkalmazott intézkedések végrehajtását szabályozta. Ennek keretében az 5. §-ában főszabályként rögzítette, hogy — eltérő rendelkezés hiányában — a megelőzően jogerőre emelkedett határozattal kiszabott fő- és mellékbüntetést, továbbá az ilyen határozatban foglalt egyéb intézkedést a korábbi jogszabály alapul vételével kell végrehajtani. A Btké. 6. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint ez alól kivétel a megelőzően jogerősen kiszabott életfogytig tartó börtön, amelyet 15 évi — valamint a Népköztársaság Elnöki Tanácsa által halálbüntetés helyett kegyelemből életfogytig tartó börtönre átváltoztatott büntetés, amelyet 20 évi szabadságvesztésként kellett végrehajtani. E rendelkezés azonban kizárólag azokra az elítéltekre vonatkozott, akik az életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetésüket a Btk. hatályba lépésének időpontjában — 1962. július 1. napja — még ténylegesen töltötték, miután így kívánta összhangba hozni a megelőzően kiszabott más, még végrehajtás alatt levő büntetéseket az akkor hatályba lépő Btk. büntetési rendszerével. Ezért e rendelkezés nem értelmezhető akként, mintha azzal a bíróság ítéletében kiszabott vagy az Elnökségi Tanács határozatában megállapított életfogytig tartó szabadságvesztés határozott tartamú büntetésre — változott volna. Következik ez a Btké. 6. §-ának (3) bekezdésében foglaltakból is, mely szerint az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés alapján rajta végrehajtásra kerülő 15 évi szabadságvesztésből feltételes szabadságra nem bocsátható. Az pedig, akinek az Elnöki Tanács a halálbüntetését kegyelemből változtatta át életfogytig tartó börtönre, s így a (2) bekezdésben foglaltak szerint 20 évi szabadságvesztést kell letöltenie, feltételes szabadságra csak akkor bocsátható, ha a büntetéséből 15 évet már letöltött. Nyilvánvalóan nem lett volna szükség e rendelkezésekre az esetben, ha a Btké. 6. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglalt rendelkezések folytán a korábban kiszabott, illetőleg az Elnöki Tanács által a kegyelmi határozatban megállapított életfogytig tartó börtönbüntetés határozott tartamú szabadságvesztésre változott volna, mert akkor az elítéltet a Btk. 39. §-ába foglalt általános rendelkezések szerint lehetett volna feltételes szabadságra bocsátani. A Btké. 6. §-ának (3) bekezdése azonban e helyett átvette az 1954. évi 17. számú tvr-rel és az 1957. évi 8. számú tvr.-rel módosított 1951. évi 31. számú tvr. (Bpé.) 33. §-ának (2) bekezdésében foglalt korábbi rendelkezést, mely szerint: „Életfogytig tartó börtönre ítéltet csak ak114