Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)

A tvr. rendelkezéseiből ugyanis csak az a következtetés vonható le, hogy a közkegyelmi rendelet nem több, hanem csupán egy elítélésre vonatkozik. Ezt támasztja alá a tvr. 4. §-ának (1) bekezdésében írt az a rendelkezés, mely szerint a végrehajtási kegyelem nem terjed ki azokra, akiket a bíróság szándékos bűntett miatt már megelőzően is szabadságvesztésre ítélt. Hasonlóan rendelkezik a tvr. 8. §-ának b) pontja is, amelynek értelmében az eljárási kegyelem nem alkalmazható olyan terhelt javára, akit a bűntett elkövetését megelőzően szándékos bűntett miatt már szabadságvesztésre ítéltek. A tvr. 10. §-ának (1) bekezdése szerint pedig a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól azok mentesülnek, akiket a 4. § (2) bekezdésének a)—i) pontjaiban fel nem sorolt bűntettek miatt csak egy ízben ítéltek el. Ezekkel összhangban a tvr. végrehajtásáról szóló 103/1970. IM számú utasítás 46. pontja is azt mondja ki, hogy az elítélt a közkegyelem folytán csak ún. quasi halmazati összbüntetés [Btk. 73. § (3) bek.] alól mentesül, mert az így egybefoglalt büntetést nyilvánvalóan egyszeri elítélésnek kell tekinteni. Mindezekből következik az is, hogy a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítés vonatkozásában is csak az olyan büntetést kell figyelmen kívül hagyni, amelyre nézve az elítélt korábban — 1970. március 25-e előtt — mentesült a hátrányos következmények alól. Olyan korábbi elítélés figyelmen kívül hagyása ugyanis, amely csak az új elítéléssel együtt, a kegyelmi rendelkezés alapján esnék rehabilitáció alá, ellentétben állna a fent megjelölt törvényi rendelkezésekkel (BH 6679.). Az adott esetben tehát a terhelt második cselekménye az elkövetése időpontjában — a felfüggesztett szabadságvesztés hatályára tekintettel — nem szabálysértés, hanem bűntett volt, amely újabb elítéléssel jár. Erre tekintettel a megtámadott határozatokkal elbírált cselekmény helyes minősítése nem szabálysértés, hanem az 1966. évi 16. sz. tvr. 38. §-ában meghatározott, lopással elkövetett tulajdon elleni bűntett. [Btk. 303. § (2) bek.] Tévedtek tehát az eljárt bíróságok, amikor a terheltet az ellene emelt vád alól felmentették és a cselekményt helytelenül szabálysértésnek értékelve, az eljárást közkegyelem okából megszüntették. (Legf. Bír. B. törv. V. 428/1971. sz.) (6959.) 5686. Eljárási kegyelem esetén nincs helye a terhelt bűnügyi költség megfizetésére való kötelezésének. (6594.) Részletesen Be. 217. §nál. 5687. Ha az első fokú bíróság az egy évet meg nem haladó szabadságvesztéssel fenyegetett bűntett miatt több terhelt ellen indított ügyben — az 1970. évi 7. sz. tvr. 6. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés megsértésével — valamennyi terheltet szabadságvesztésre ítéli, a másodfokú bíróságnak az első fokú ítélet hatályon kívül helyezése mellett nemcsak a fellebbezéssel érintett terheltekkel szemben kell megszüntetnie az eljárást, hanem azokkal szemben is, akikre nézve az ítélet első fokon jogerőre emelkedett. (6940.) Részletesen: Be. 237. §-nál. 107