Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)

támadó és elhárító cselekmények által okozott testi sértések gyógytartama nem egyező. Ilyen követelményt a védekezővel szemben nem lehet támasztani, hiszen a megtámadás izgalmában a gyógytartambeli arányosság szinte teljesen megtarthatatlan követelmény volna; annál is inkább, mert az okozott sérülések enyhébb vagy súlyosabb volta a támadás és a védekezés hevében kifejtett elmozdulásoktól, hirtelen alakult pillanatnyi helyzetektől is függ. Az első fokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a korábban hasműtéten keresztül esett, állapota miatt teljes fizikai erejével nem rendelkező vádlottnak szüksége volt arra, hogy kést vegyen elő és ezzel hárítsa el a sógora ismétlődő jogtalan támadását. A gyakorlott verekedő, jó erőben levő és másokat is gyakran megverő sértett bántalmazta kitartóan és durván az operáció miatt gyengébb fizikumú állapota miatt a kiszolgáltatottság érzésében is levő vádlottat. Az ital hatása alatt állott, durván és erőteljesen ütlegelő sértett kitartó támadása folytán a vádlott a hasának a megütésétől is tarthatott, amely reá nézve súlyos következményekkel, esetleg életveszélyes sérülésével is járhatott volna. A sértett támadó magatartására jellemző, hogy még a mellkas szúrások után is tovább támadott, addig, amíg ereje el nem hagyta. Még mellkason szúrt állapotában is tudott olyan erővel rúgni, hogy a vádlott a rúgása folytán el is esett. Ezek a tények is mind arra mutatnak, hogy nem lehet szó a védekezés szükséges mértékének túllépéséről. Az arányosságot nem lehet leszűkíteni az eszközök azonosságára sem. A jogos védelem megállapítását nem zárja ki, hogy az operált, gyengébb fizikumú vádlott eszköz alkalmazásával hárította el az ismétlődő támadást. Enélkül a védekezése nem is vezethetett eredményre. Az eszköz használata — mint ahogyan arra az első fokú bíróság is a fentebb ismertettek szerint rámutatott — szükséges volt. Az arányosság kérdése körében nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a durván megtámadott vádlott nyomban csak karjának maga elé tartásával védekezett és arra kérte a támadóját, hogy hagyjon fel a további bántalmazással, könyörgése azonban nem vezetett eredményre. A kifejtettekre tekintettel a vádlottnak a tényállásban megállapított védekező magatartása az adott körülmények között nem tekinthető a jogos védelem szükséges mértéke túllépésének. A Legfelsőbb Bíróság ezért az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A vádlottat az első fokú ítéletben terhére megállapított súlyos testi sértés bűntettének vádja alól a Btk. 25. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglalt jogos védelem folytán a Be. 226. §-a (1) bekezdésének c) pontja [Be. 214. §-a (3) bekezdésének c) pontja] értelmében büntethetőséget kizáró ok címén felmentette. (Legf. Bír. Bf. IV. 112/1973. sz.) (285/1973.) 5673. I. Az a körülmény, hogy támadás közben a sértett a zsebébe nyúlt, de onnan emberélet kioltására alkalmas eszközt nem vett elö, önmagában nem teszi a támadását az életet közvetlenül fenyegetővé. II. Csupán a védekezés szükséges mértékének a felismerésében való korlátozottság állapítható meg akkor, ha nem merült fel olyan adat, 07