Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)
4720. A végrehajtási fokozatról, valamint a feltételes szabadságra bocsátás korlátozásáról, illetve az abból történő kizárásról akkor is rendelkezni kell, ha a bíróság a szabadságvesztést, az előzetes fogvatartással teljes egészében kitöltöttnek vette. (6070.) Részletesen: Btk. 38. §nál. 40. § 4721. A feltételes szabadság megszüntetésének kimondása a másodfokú bíróság részéről: nem esik a súlyosítási tilalom alá. Az elsőfokú bíróság a tartási kötelezettség elmulasztásában bűnösnek kimondott vádlottat 2 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Az ítélet ellen a vádlott enyhítésért fellebbezett. A megyei főügyészség — arra tekintettel, hogy a vádlottat 1965. március 16. után közveszélyes munkakerülés szabálysértése miatt felelősségre vonták, és 30 napi elzárást alkalmaztak vele szemben — annak megvizsgálását indítványozta, hogy nem állanak-e fenn a vádlott terhére megállapított bűntett súlyosabb minősítésének [Btk. 275. § (3) bekezdés b) pont] feltételei. A megyei bíróság a fellebbezést alaptalannak találta, de nem látott okot a minősítés megváltoztatására sem. A megyei bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a vádlott korábbi büntetéseire vonatkozó részében a Be. 255. §-ának (1) bekezdése értelmében a csatolt iratok tartalma alapján kiegészítette, és az alábbi tényállás alapján bírálta felül az elsőfokú bíróság ítéletét. A vádlott házasságát a bíróság 1965. január 19-én meghozott ítéletével jogerősen felbontotta, és őt az 1962. december 25-én született László utónevű gyermeke számára 1965. január 1. napjától kezdődően havi 280 Ft tartásdíj fizetésére kötelezte. A vádlott az elsőfokú ítélet meghozataláig (1966. november 15.) egyáltalán nem teljesítette kötelezettségét. Közben — 1965. április 15-től kezdődően — összbüntetésként kiszabott — 10 hónapi szabadságvesztést vettek rajta foganatba. Büntetéséből 1965. november 30. napján feltételes szabadságra bocsátották, ami 1966. február 15. napján fejeződött be. Szabadulása után a vádlott alkalmi munkából élt, és csak 1966 második felében létesített állandó munkaviszonyt a Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalatnál, ahonnan fegyelmi úton hamarosan elbocsátották. 1966. szeptember 5-től a Hídépítő Vállalatnál dolgozik. E tényállás alapulvételével is törvényesen történt a vádlott bűnösül kimondása a terhére megállapított tartási kötelezettség elmulasztásában. A vádlott minden munka végzésére alkalmas egyén, aki — szabadságvesztésének idejét leszámítva — önhibájából nem tett eleget jogszabályon alapuló és végrehajtható bírósági határozatban előírt tartási kötelezettségének. A megyei főügyészség által felvetett súlyosabb minősítés alkalmazásának nincs a lefolytatott eljárás adataival alátámasztható ténybeli alapja. A vádlott terhére megállapított közveszélyes munkakerülés szabálysértése munkakerülő életmódjára utal ugyan, de csak a vád tárgyát alkotó időszaknak egy töredékére vonatkoztatható. Minthogy a vádlott még csak hajlandóságot sem mutatott eddig tartási 96