Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

pénztárcát, az abban levő 100 Ft-ot kivette, az asztalon egy tokban zsebórát talált, lánccal. Ezt zsebre tette. A vádlott eközben meglökte az asztalt, a zajra felébredt S. J. sér­tett. A vádlott erre el akart menni a konyhából, közben azonban a sér­tett felkelt, baltát fogott, és a vádlott felé csapott. Az ütés a jobb sze­möldök táján érte a vádlottat, s ott sérülést okozott. A vádlott erre ököl­lel megütötte a sértettet, aki újból a vádlottra csapott a baltával. Az ütés a száj tájékán érte, de nyílt sérülést nem okozott. A vádlott ekkor újból megütötte a sértettet, aki most már ráesett az ágyra. A vádlott kicsavarta a kezéből a baltát, azzal ütni kezdte a sértettet, akire leg­alább 4—5 csapást mért a baltával. Az ütéseket a sértett feje tájékára irányozta. Az ütések a sértettet részben a fején érték, aki erre jajgatni kezdett, segítségért kiáltozott, majd elhallgatott. A vádlott ekkor ledobta a baltát, magához vette azt a ruhát, amelyet korábban a szobából ki­hozott, kiment a konyhából, és az ajtót bezárta. A kulcsot ezután el­dobta, és hazament. A vádlott otthon megmosakodott, lefeküdt, majd kora hajnalban be­utazott v.-i munkahelyére. A sértettre másnap délelőtt találtak rá, és nyomban kórházba szál­lították. 34 sérülés volt rajta, amelyeket részben a vádlottal való dula­kodás során, részben a vádlottól elszenvedett ütések következtében szerzett. A sérülések közül a fej bal oldalán levő és a hátsó koponya­gödörbe hatoló ütés koponyatörést idézett elő. A törés következtében vérzéses agylágyulás keletkezett a sértettnél, aki ennek következtében 1968. november 16-án a kórházban meghalt. A vádlott 1968. szeptember 28. napján este a b.-i italboltban italozott. Hazafelé menet átmászott az állami gazdaság üzemi épületének kerí­tésén, és a nyitott ablakon keresztül bemászott az asztalosműhelybe. Felfeszítette a gazdaság dolgozójának, S. G.-nek — aki régi ismerőse volt — a szerszámosládáját, és abból magához vett egy villanyfúrót. A mű­helyben megtalálta a raktár kulcsait, kiment a műhelyből, kinyitotta a raktárt, onnan elvitt két tekercsben 75 folyóméter szalagfűrészt. Ki­feszítette a mentőládát, s abból elvitt egy ollót és egy csipeszt; végül elvitt még a műhelyből egy szalagfűrész-forrasztót. Az ellopott ingó­ságok értéke 2000 Ft-ot tett ki. Miután a vádlottat letartóztatták, az 1968. október 30. napján történt kihallgatása alkalmával azt adta elő a rendőrségen, hogy S. J. sérel­mére M. I.-vel és Sz. L.-lel együtt követték el a cselekményt akként, hogy amikor a S. J. felébredt, és őt megütötte, M. I. támadt rá S. J.-re, és az ütötte le. ő — a vádlott — ekkor elment a helyszínről, M. I. és Sz. L. ottmaradt. A vádlott a lopások útján szerzett pénzt, illetve az ellopott ingó­ságokért kapott ellenértéket nagyrészt italra, szórakozásra költötte. A Legfelsőbb Bíróság sem a büntetés súlyosítására, sem az annak enyhítésére irányuló fellebbezéseket nem találta alaposnak. Alaposnak bizonyult a legfőbb ügyész képviselőjének az az indít­ványa, amely a vádlottnak a feltételes szabadságra bocsátásból való ki­zárására irányult. A törvénynek a 397. számú büntető és katonai kollégiumi állásfogla­94

Next

/
Oldalképek
Tartalom