Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

meg is történt. Ennek során A. M. ütlegelte a terhelt testvérét, aki erre a nevezett sértett mellébe szúrta a kést. D. Gy. pedig ekkor kapta a vágásokat az arcára a terhelttől. Minthogy a testvérekkel szembenálló csoport lincselés jellegű támadása ellen a megtámadottak bármilyen eszközzel jogosan védekezhettek, s az arányosság vagy a szükségesség kérdése fel sem merülhetett: a Btk. 25. §-ának (1) bekezdésében írt jogos védelem a D. Gy. sérelmére elkövetett cselekmény vonatkozásában a terhelt esetében is megállapítható, és nemcsak a testvére javára, amint ezt a jogerős bírói ítélet már megállapította. A terhelt is az őt és testvérét ért fenyegető fellépés, ugyanazon jogtalan támadás keretében, menekülés közben sértette meg D. Gy. arcát borotvával. Az, hogy D. Gy. nem ütött karóval a terheltre, az utóbbi javára a jogos védelmi helyzet megállapítását nem érinti. Az adott esetben ugyanis a jogos védelem alapja abban ismerhető fel, hogy a terheltet a karókkal felfegyverzett csoport tagjai — köztük D. Gy. — életveszélyesen fenyegették, és a terhelt a hozzá rohanó D. Gy.-vel szemben ilyen szorongatott helyzetében használta a borotvát. (Legf. Bír. B. törv. Eln. Tan. 590/1969. sz.) (6250.) 4680. Nem zárja ki a jogos védelmet, ha a vádlottat becsületsértő kifejezése miatt érte a támadás. A sértett és élettársa a terhelt tulajdonában álló házban laktak. Közöttük haragos viszony volt. 1968. május 5-én a hajnali órákban a vízvezetéket központilag elzárták. A kora reggeli órákban eltávoztak otthonról. Távollétük alatt ismeretlen személy nyitva hagyta az udvaron levő vízvezeték csapját. Amikor ismét megkezdték a víz szolgáltatását, a víz a nyitva hagyott csapon keresztül az udvarra ömlött. A sértett 19 óra körül érkezett haza, és elzárta a csapot. Később hazaérkezett a terhelt és felesége is, akik látták az udvaron levő vizet, és azt feltételezték, hogy a sértették hagyták nyitva a csapot. Ezután a terhelt az udvaron levő kamrájukba ment és a sértett ablaka előtt elhaladva a következőket kiabálta be: „hogy lehet felnőtteknek annyi eszük, hogy nyitva hagyják a csapot?" A sértett piszkos, vaksi parasztnak nevezte a terheltet, és vasdarabokat dobált ki az ablakon, amelyek azonban nem találtak. A terhelt válaszként csirkefogó gazembernek nevezte a sértettet. A vita után a terhelt már távozóban volt a sértett lakása elől, amikor annak rövid időre távol levő élettársa visszaérkezett az udvarra, és arra biztatta a sértettet, hogy öntse szemközt a terheltet. Ekkor a sértett egy lavórból vizet öntött a terhelt arcába, akinek fejéről lesett a kalap. Ezután a sértett hátulról valamivel megütötte a terhelt fejét. A bántalmazásban a sértett élettársa is közreműködött. Miközben a terhelt a szemét törölte, a sértett ismét nekiment, összekapaszkodtak, dulakodtak, közben a földre is kerültek. E dulakodás közben a sértett élettársa egy rózsafa karóval ütött a terheltre, a sértett is karót vett a kezébe, és azzal támadt a terheltre. A terhelt a falhoz szorította a karót, ugyanakkor ököllel a sértett szemébe csapott. Ekkor a sértett mindkét kezének középső ujját a terhelt szájába tette és azt feszíteni kezdte. A terhelt szájának nyálkahártyája a feszítés következtében 55